Szerelem összeköltözés nélkül

Régen egy szerelem betetőzése a házasság és az ezzel járó összeköltözés volt. Napjainkban azonban új kapcsolati forma hódít. Egyre több az olyan pár, akik bár közös jövőben gondolkodnak, az együttlakás ennek ellenére nem szerepel a terveik között.


De vajon működhet hosszú távon az "együtt vagyunk, de külön lakunk" elve?

Az újrakezdők

A külön élő szerelmespárok egy részét az előző házasságukból vagy hosszabb együttélésből kilépő emberek alkotják. Ők azok, akik már megégették magukat. Megtapasztalták, hogy egy kapcsolat felbomlását az érzelmi megrázkódtatáson túl a közös vagyon elosztása is nehezíti. Saját lakással/házzal rendelkeznek, és ezt nem szívesen adják fel. Gyakran gyermekük is van az előző párkapcsolatukból, ami még komplikáltabbá tenné az összeköltözést. Így inkább elkerülik.

Forrás: Shutterstock

A "gyerekek"

Egyre szívesebben választják ezt a megoldást huszonéves fiatalok is. Jellemzően ilyenkor a pár mindkét - de legalább egyik tagja - a "mamahotel" vendégszeretetét élvezi. Náluk a motiváció nem az óvatosság, hanem inkább a pénz... Vagy a felelősség kerülése? Szeretik egymást, évek óta együtt vannak, valamiért mégsem mernek/akarnak fellépni a kapcsolati piramis legfelső szintjére. A közös otthon alapítása, ezzel együtt a gyermekvállalás is elmarad. Sok ilyen kapcsolat 10-12 évig is húzódik. Amikor vége lesz, a felek már túl a harmincon egyedül találják magukat. Bizonyos szempontból tehát szinte "elváltnak" minősülnek, ugyanakkor - abszurd módon - sosem szereztek még tapasztalatokat az együttélésről.

A nagyiék

A külön élő szerelmesek harmadik csoportja az idősebb korosztályból kerül ki. A megözvegyült, vagy más okból egyedül maradt, ezüstkorú férfiak és nők felnőtt gyerekeikre való tekintettel kerülik az összeköltözést. Hiszen az előbb-utóbb vagyonközösséggel járna, ennek következményét pedig külső nyomásra vagy belső indíttatásra - "Mit szólna a fiam/lányom, ha egy idegen örökölne utánam?" - nem akarják vállalni.

Ezek a párkapcsolatok a gyakorlatban leginkább az "együtt járáshoz" hasonlítanak. Közös programok, netán közös nyaralások színesítik. Időnként együtt töltik az éjszakát, hol az egyik, hol a másik félnél. Majd jön a búcsúzás, és mindenki megy szépen haza a következő találkáig.

Forrás: Shutterstock

Vajon kiknek van igaza?

Azoknak, akik - akár a fent felvázolt három élethelyzet valamelyikében is - fejest ugranak az új élményekkel, ám bonyodalmakkal járó összeköltözésbe? Vagy azoknak, akik biztonsági játékosként meghúzzák a határokat, és nem hajlandóak kockáztatni? Az összeköltözés kerülése mellett és ellen egyaránt találhatunk érveket.

  • Mellette: Egy kapcsolat véget érése esetén könnyebb és zökkenőmentesebb az elválás, ha nem kell a közös lakáson vagy a lakásba közösen vásárolt dolgok elosztásán huzakodni.
  • Ellene: Nem túl okos dolog úgy belemenni egy szerelembe, hogy előre azon rettegünk, milyen bonyodalmakkal jár majd, ha elmúlik.
  • Mellette: Bizonyos fokig megkönnyítheti a kapcsolatot a felek külön lakásból adódó, viszonylagos függetlensége.
  • Ellene: Sérülhet viszont hosszú távon a bensőségesség, és a közös célok is leredukálódnak a hagyományos, együttélésen alapuló kapcsolatokhoz képest.

Mit rejt vajon a jövő? Kéz a kézben hazafelé sétáló párokat látunk majd többségében? Vagy olyanokat, akik elbúcsúznak egymástól az utcán, akár tíz szerelemben töltött év után is? Bízom benne, hogy kialakul valamiféle arany középút, és a párok - kellő idejű "járás" és egymás alapos megismerése után - nem félnek majd együtt lakva sem közös életet kezdeni...

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?