Magyar turisták, akik helyett te szégyelled magad

1. Szégyenérzet nélkül alkalmazzák az angolórán (nem) tanultakat, és minden elképzelhető nonverbális kommunikációs eszközt segítségül hívnak a hézagok kitöltésére. Főleg a hangerőt. Hiszen ha hangosan és tagolva mondod, akkor biztosan meg fogja érteni...

   

2. A szállodában és úgy egyáltalán bárhol, ahol ingyen kaja van: telipakolják a tányérjukat - jelentősen több kajával, mint amit meg tudnak enni. Aztán a kifejezett kérés ellenére is tízórait csomagolnak szalvétákba. Majd persze menetrendszerűen rosszul tolerálja a bélflórájuk az egzotikusabb ízeket.
3. Cifra káromkodással jeleznek minden gikszert, örömöt, felháborodást és rácsodálkozást.
4. Ugyanígy minden szituációt egy annak megfelelő alkoholos itallal kísérnek.

   

5. Rendelkeznek azzal a mások számára elsajátíthatatlan képességgel, hogy egyenetlenül, mégis roston sült kacsává égjenek a napon. Mondhatnánk, hogy csak azért, mert nem kenik magukat naptejjel, de ez annál több, ez egy szuperképesség.
6. Minden szir-szart összevásárolnak, majd mindent magukra aggatnak a hazafelé útra - még azt is, amit az előző pontban ecsetelt leégés miatt nem lenne tanácsos.
7. Még az oroszoknál is előbb verik ki a vendéglátóknál a biztosítékot, pedig erős a mezőny.

   

8. A repülőkön 100 ml-es folyadékhatár? Ugyan már! Ők ilyenről még nem hallottak. Emiatt a fél neszesszerük a kukában végzi, és innen pedig máris ugorhatunk a 3-as ponthoz.
9. Tolakodnak, intézkednek, levegőt alig vesznek, úgy reklamálnak. Na, és persze a terepfelmérés és akklimatizálódás után elkezdődik a folyamatos dicsekvés a többi magyarnak az otthoni javaikról, hogy milyen jól megy, nem jelent gondot kijutni Törökbe meg Olaszba. Csoporton belül megindul a klikkesedés, Ferihegyen megtörténik a könnyes búcsú, majd kezdetét veszi az égési sérülésekből való regenerálódás. És ez alatt nem csak a bőrüket értem.

Laczó Adrienn

Nyitókép: Shutterstock