Szinglik vagyunk, és várunk...

Nos, igen, szinglik vagyunk. Várjuk a Nagy Őt, vagy mi a szöszt. Várjuk, de nem kergetjük. Hogy miért? Mert nagy valószínűséggel így is beszorult két fa közé. Hát minek ijesztgessük? Hogy még a végén a fejét is beverje szerencsétlen? Szóval, csak simán várunk.

És amíg egyre türelmetlenebbül várunk, addig bizony nem ülünk otthon a hátsó felünkön. Nem zabáljuk vödörszámra a jégkrémet, miközben Bridget Jones-t nézve használjuk el a százas zsepiket. Mert senki rózsaszín buborékát nem szeretném kipukkasztani, de nem, nem ettől fog a milliomos Richard Gere a házad előtt leparkolni. Maximum egy galamb sz.rik a párkányodra... 

Szóval, várunk. Csendben várunk. Persze ettől még pontosan tudjuk, hogy mit akarunk. De elfogadtuk, hogy van, amit kár kergetni. Attól nem lesz jobb. Attól nem leszel boldogabb, ha olyan érzéseket táplálsz, amelynek a magját valójában csak a szeretetéhséged ültette a fejedbe. És nem a szívedbe.

Forrás: Shutterstock

Ahogy attól sem, ha belekényszeríted magad valamibe, amiben te is tudod, hogy sosem leszel önmagad. De azért hajkurászod, mert az évek bizony gyalogkakukkot meghazudtolóan szaladnak, és a te ujjadon még mindig nem csillognak azok a fránya karátok. Ezért van az, hogy az első huncut mosoly után a menyasszonyi ruhádat keresgeted az Aliexpress-en. És amikor ezek a mosolyok a fülledt nyári éjszaka után elszállnak a hajnali fuvallattal, te újra és újra megnyomod a play gombot Bridget barátnőd naplóján.

De sajnos nem ettől leszel kihagyhatatlan ajánlat a "piacon". Sőt, ha sokat bőgsz, lefolyik a sminked, és vörös lesz a szemed, amitől olyan leszel, mint egy centrifugált csirke, akinek a hátsó felébe szorult a gyereke. Azt pedig te sem akarhatod.

Szóval, inkább várunk. Akkor is, ha közben már egymás könnyeit kell törölgetnünk. Addig is, élni fogunk. Van addig épp elég dolgunk. Tanulni az életről, önmagunkról és az élet játékairól. Élményeket gyűjteni, kalandokat keresni, amiket később elmesélhetünk. Hibázni, elesni, majd felállni. Sérülni, hogy később már megfontoltabban tudjunk dönteni.

Forrás: Shutterstock

Szinglik vagyunk. Várunk, és amíg várunk, addig megfontoltam "játszunk". Várjuk a megfelelő kört, amikor nekünk is osztanak lapot. Nem játszadozunk, nem blöffölünk. Várunk. Arra a bizonyos Royal Flush-re, ami tudjuk, hogy megváltoztatja az életünket. Amire érdemes mindent feltenni.

Bár igazából az sem biztos, hogy Royal Flush kell, hogy legyen. Hiszen egy jó játékos nem csak a tökéletes leosztással boldogul. Egy jó játékos nem hátrál ki a nehéz helyzetekből. Kockáztat, és minden erejével a javára formálja a megjátszott lapokat.

És végül eljön a pillanat. A tökéletlenül tökéletes leosztás, amiért érdemes fejest ugrani, akárhogyan is végződik. Amikor megtérül az összes magányosan átsírt éjszaka. A bulizással töltött esték, amik helyett inkább a meghitt összebújást választottuk volna. De végül eljön a pillanat, és mi ott, akkor készen állunk majd. Mert tudjuk, hogy bár nagyon nehéz, még ha sokat is kell rá várni, nem éri meg alább adni annál a pillanatnál.

Bizony. Szinglik vagyunk, és várunk.

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?