Szerinted komolyan vesz valaki, ha a neten keménykedsz?

Néhányan azonban még ennél is hangsúlyosabban próbálják formálni a róluk alkotott véleményt: sokatmondó - általában látványosan bekeretezett - szövegekhez nyúlnak, melyek egyetlen célja az erőfitogtatás.

• "Mindenkinek van nálam egy esélye. De ha átversz, véged! Isten megbocsát, de én nem!"
• "Remélem, tudod, mi az a kocka! Na, az most megfordult!"
• "A barátaimmal kedves vagyok, de rettegj, ha keresztbe teszel nekem!"

Elgondolkodtam, vajon mi lehet az oka, ha valaki ilyesmit oszt meg az idővonalán. Bántják? Bajban van? Üzenni akar egy ismerősének? Tegyük fel, hogy igen: nem hiszem, hogy az illetőt egy-két üres szó - amit ráadásul nem is személyesen mondanak neki, hanem csak úgy kiirkálnak egy oldalra - elriasztaná. Vagy nincs is konkrét indok? Akkor meg pláne nem világos...

Nemrég láttam egy természetfilmet, melyben a növendék gorilla - az alfahímektől biztonságos távolságra persze - kihívóan döngette a mellkasát. "Valós konfrontációra gyenge" - magyarázta a narrátor. "Ugyanakkor fél, hogy meglátják benne az esetleges jövendőbeli konkurenciát, ezért félelmében produkálja magát."

Mert egy igazán erős embernek nincs szüksége melldöngetésre, kiabálásra vagy nagy szavakra. Az erő úgyis ott rejtőzik belül, némán. És magától értetődően bukkan elő, ha szükséges. A "tulajdonosa" pedig nem győzködi az ismerőseit arról, hogy mennyi mindenre lenne képes.

Aki magabiztos, az nem egy Facebook posztban fog panaszkodni, ha mondjuk, valaki a helyére parkol. Ahogy arról sem, ha a szomszéd reggel nyolc órakor húst kloffol, vagy ha szembejön egy ismerős, és illetlen módon nem köszön:

"Azt üzenem annak a bunkónak, aki úgyis magára ismer, hogy vegye a fáradtságot, és máskor köszönjön, ha már a pofámba bámult." Egy magabiztos és - lélekben - erős ember személyesen rendezi a problémáit. Névtelenül, célozgatva és következmények nélkül savazni azok szoktak, akik a valóságban képtelenek intelligensen konfrontálódni, vagy egyszerűen csak gyávák.

Nyitókép: Shutterstock