Alkoholista lett, és elüldözött magától...

"Undorodom tőled!" - Már annyira az idegeimre ment, hogy kicsúszott a számon: a több éves megaláztatás, semmibevétel, bűz, hányás, agresszivitás és zsarnokoskodás következtében végre kimondtam.

A nyolc évből öt pokolian telt. Azt hittem, képes leszek egész életemben elviselni őt - mert ezt ígértem neki -, de nem ment. Az első három év teljes boldogságban telt. Annyira, hogy megígértem neki: örökké mellette maradok. Egy áldott jó, békés, jámbor alak volt, aki mindig csak teát ivott. Hogy örültem az alkoholista anyám után! Már majdnem azt hittem, hogy az én életem egy igazi Disney mese lesz, amiben én leszek a boldog hercegnő - kár, hogy a herceg félúton lefordult a lóról...

Három év után odaköltöztem hozzá, ekkor kezdett el változni: egy átokverte dementor lett belőle, aki elszívta az életkedvemet, és évekre depresszióssá tett. Eleinte magamra vettem a házi tünci szerepet, és kiszolgáltam. A barátaim szóltak, hogy ne kényeztessem el, de akkor még jóval fiatalabb és naiv voltam. Azt hittem, ez a jó kapcsolat titka. Én marha!

Aztán kapott egy utazós munkát: repülőgép-szerelő volt, és külföldre járt egy-két hetes nagyobb karbantartásokra. Miután hazatért az első alkalom után, elmesélte, hogy odafelé megivott egy pohár whisky-t. És mivel úgyis ingyen volt neki, ezért gondolta, kipróbálja a legdrágábbat. Úgy fest, hogy az a whisky, abban a pillanatban szétbombázta az összes agysejtjét: onnantól kezdve mindig vedelt, amikor itthon volt. Korábban csak egy-két doboz sört vettünk, később aztán már kartonszámra vásároltuk - és több üveg bort is.

Forrás: Shutterstock

Kezdetben csak a szabadnapjain ivott. Nem volt nagy változás az életünkben, ezért elkönyveltem, hogy megérdemli a lazítást, hiszen stresszes a munkája, nagy rajta a felelősség, a teher. Ugyanezzel az indokkal babusgattam a lelkemet, amikor már mindennap bedobott egyet munka után.

Régen szerettem vele összebújva aludni. Hát ez megszűnt, mert a gyomrából rendszeresen rohadó piaszag tört fel, így már azt is kerültem, hogy csókot adjon. A szex pedig kész rémálom lett. Főleg, hogy mindig akkor jött rá a kangörcs, amikor ivott, és olyankor utáltam a legjobban. Először virágnyelven utaltam rá, hogy sok lesz az alkoholból. Azt mondta, jó, visszafogja magát. Az ígérete két napig tartott, majd leordította a fejemet, amiért nem vettem neki sört. Hogy képzelem ezt?!

Ráadásul a legjobb barátai - akiknek külön szóltam, hogy figyeljenek rá, és segítsenek nekem leszoktatni - csak tovább tetézték a bajt. A baráti összeülésekről végképp részegen esett haza. Öröm volt hajnali egykor hányás zajára ébredni, és csipás szemmel takarítani utána... Megkérdeztem egy szakértőt, hogy mi lehet a baja, miért iszik, mikor azelőtt sosem tette.

  • Az egyik válasza az volt, hogy ha az apja ivott, akkor megvan benne is a hajlam - igen, az apja alkoholista volt.
  • Másrészt azért, mert nem tudja kezelni a problémáit, érzéseit - igen, szar a munkája.
  • Harmadrészt pedig amiatt, mert komplexust okozok neki. Attól retteg, hogy elhagyom - ezt én is tudtam, hiszen mikor összejöttünk, azzal kezdte: "Miért vagy mellettem? Te túl jó vagy nekem!" - Na, de ne csessze már meg az ég, hogy miattam iszik?!

Az utolsó két évben már semmi örömöm nem volt mellette. Kinyírta a boldogságomat, miközben ő egyre agresszívabb lett: számon kérte, kivel találkozom, hol vagyok. Rendszeresen hívogatott, és elvárta, hogy este hatra otthon legyek. Ha pedig valami nem tetszett neki, vagy valaki felhúzta, akkor tört-zúzott. Józan állapotában arra kértem, forduljunk szakemberhez. De ő végig tagadta, hogy alkoholista. Hiszen ő csak azért iszik, mert jólesik.

Aztán egyszer én kattantam be. Már szabályosan idegesített, gyakran utáltam őt, és a következő alkalomnál, mikor szexelni akart, azt mondtam: "Nem bírlak tovább elviselni, undorodom tőled!" Aznap külön aludtunk, és úgy döntöttem, nem akarok kikészülni mellette. Sikerült elérnie, hogy elhagyjam - vagyis konkrétan elüldözött.

Ma már csak azt sajnálom, hogy ennyi időt elpazaroltam az életemből szenvedésre. Ennek ellenére sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, hogy elhagytam, és nem segítettem rajta. Már, ha tudtam volna...

Balogh Orsolya

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?