Az én kisfiam már felnőtt férfi, és csajokat hoz haza.

Nyolc éves volt a fiam, amikor elköltöztünk az apjától. Egy új időszámítás kezdődött, tényleg minden megváltozott. Már akkor sejtettem, hogy hamarosan beköszönt az az időszak, amikor mindketten szexuálisan aktív életet élünk.

Az apukája nem sokkal a válásunk után új kapcsolatba kezdett, össze is költöztek. A gyerekemnek nem esett jól, amit látott. Hogy az apja olyat csinál azzal a nővel, amit az anyjával nem. Látványosan kimutatja, hogy szereti... Megcsókolja, megsimogatja, úgy megy el mellette, hogy hozzáér. Azért zavarta, mert az intimitásnak egy olyan fokát tapasztalt meg, amit ezelőtt nem látott a szüleitől. Persze van erre magyarázat.

Tizenöt év után már nem akarod szeretgetni, simogatni a másikat, meg amúgy is már a válás előtt álltunk - akkor meg végképp nem. Rossz duma, nem? Hát persze! Az a része meg különösen riasztó, hogy egy kisfiú úgy nő fel, hogy azt látja, a szülei kapcsolatában semmiféle intimitás nincs. Persze el lehet játszani a kedves szavakat, az álmosolyokat, de mennyire lehet hiteles ez, ha már meg sem érintik egymást?!

Idővel rájöttem, hogy a láthatás a világ legjobb dolga. Amikor egy egész hétvége az enyém, és senki másé. Oda megyek, ahová akarok, azt csinálok, amit akarok és azzal, akivel szeretném. Ez így jól hangzik, de az első pár hétvégén iszonyúan szenvedtem.

Forrás: Shutterstock

Hiányzott, hogy hirtelen nincs feladatom, sem mint anya, sem mint háziasszony. Amikor egy vasárnap délelőtt moziba mentem, lelkiismeret-furdalásom volt, hogy egy "rendes" nő ilyenkor a vasárnapi ebédet készíti, nem egy filmet nézve érzi jól magát.

Aztán ezek is a helyükre kerültek, rájöttem, hogy soha nem voltam csak úgy, magamban. Két testvérrel nőttem fel, aztán diák voltam, sok lakótárssal, majd feleség. Mindig valakivel, valakikkel éltem, és alkalmazkodtam. Azt sem tudtam, hogy saját magamnak jó társasága vagyok-e? Szerencsére kiderült, hogy elég jól elvagyok magammal, így tudtam nyitni kifelé is. És itt jönnek be újra a szabad hétvégék. Mivel hazavinni senkit nem akartam, ezeken a hétvégéken élveztem a szabadságomat és az életemet. Ennyi pont elég is volt. Semmi bonyolultat, összetettet nem akartam, simán csak jól érezni magam egy férfival.

Aztán a kamaszkor elhozta a fiamnál a csajozást is. Az első alkalommal csak annyit mondott: "Későn gyere haza!" Nem akartam kínos, egymásba futós helyzetbe kerülni, nehogy az rögződjön neki, hogy a szex után mindenki zavarban van, meg siet haza. Ezért munka után elmentem edzeni, majd még moziba is. Annyira későn értem haza, hogy már aludt, amikor megérkeztem.

És a szabályokat is lefektettük. Mindketten alkalmazkodunk. Időben jelezzük a másiknak, hogy mit tervezünk iskola, illetve munka után, hogy tudjunk egyeztetni. A lakásomban nem szeretném magam rosszul érezni. A hatvan négyzetméter túl kicsi egy felszabadult együttléthez, ha a másik is ott van. Szerencsére ő is így gondolta.

Mindketten tudjuk, ki kivel jár. Mindenki ismer mindenkit. Tiszteletben tarjuk a másik személyes terét és igényét a zavartalan intim kapcsolódásra - természetesen a biztonságot szem előtt tartva. Így is kerültünk már kínos helyzetbe, amikor hamarabb fejeződött be egy program, mint ahogyan azt előre tudtuk, és már nagyon szerettünk volna kényelemben otthon lenni, de várni kellett. Nehéz dolog két szexuálisan aktív ember életét összeegyeztetni...

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?