Szerelem egy panelházba zárva...

Miközben feküdt az ágyon, hallgatta az alsó szomszédtól érkező zajokat. Most húzza le a redőnyt, de előtte még kinyitja az ablakot. Aztán hallja azt is, amikor lehúzza a vécét - csak úgy csobog a víz, és azt is, amikor ledobja magát a kisszobában az ágyra. Pontosan alatta.

Kiszámolta, hogy nincs több távolság közöttük, mint két és fél méter. Ennyivel feküdhetne mellette is. Hát, igen. Soha nem gondolta volna, hogy egy panelben fog kikötni. Vagy megrohadni. Egyforma dobozok egymás felett meg mellett - és senki nem ismer senkit. De most ez van.

Viszont az az érdekes, hogy bár még magának sem ismerte be, de jó itt. Még az is, hogy mindent hall, és ebből kifolyólag mindent tud a szomszédjairól. Nem futottak össze a lépcsőházban - pedig már négy hónapja itt lakott -, mégis sokat tudott róluk vagy róla. Bár arra még nem jött rá, hogy egyedül lakik-e, vagy párban... Mert néha lehetett hallani női hangot is. Főleg, ha szexeltek. A vezetékek meg csak úgy viszik a hangot...

Abban biztos volt, hogy az alsó szomszéd férfi. Hiszen amikor síri csendben zubogást hallott, tudta, hogy valaki épp nagy sugárban pisil. Négy fiútestvérrel, apával felnőve, voltak férfi dolgok, amiket már hallásból ismert. Na, ilyen az állva pisilés zaja. Csobogás és fröccsenés mindenfelé. Egyszerűen nem értette, hogy miért nem lehet arra a vécére ráülni. Hát kényelmesebb is, meg praktikusabb is, és nem is kell annyit takarítani utána... Szóval, a zajokból ítélve, az alsó szomszédja biztosan férfi.

Az jutott eszébe, hogy amikor beköltözött a házba, körbe kellett volna menni, és bemutatkozni a szomszédságnak, ahogyan vidéken volt szokás. Még elmélete is volt arra, hogy a szomszédokkal jóban kell lenni, hiszen ők vannak legközelebb, ha bármi baj van. De eleinte annyira utálta, hogy ide kellett jönnie, hogy nem akart tudomást venni róluk. Az az igazság, hogy ők sem róla. Jó volt így.

Egyik reggel a postaládák előtt álldogált. Nézte a neveket, és azon gondolkodott, hogy a postaládák elhelyezkedése és a ház szintjei között lehet-e valami összefüggés. Mert az ő lakása a nyolcadikon volt, a postaládája is a nyolcadik sorban. Logikusnak tűnt, de a hetedik sorban lévőkön nem volt egyetlen férfinév sem. De persze, lehet, hogy a nagymamája lakása, vagy csak albérlő, és ki sincs írva a neve.

Forrás: Shutterstock

Mert hát férfinak kell lennie! Mert a szexhangok... Aztán egyszer éjjel, amikor hallotta megint ezeket a zajokat, leesett neki, hogy lehet, hogy csak pornót néz. Akkor meg biztosan egyedülálló. Meg még aktív is, hiszen érdeklik az ilyen dolgok. Vagy vén perverz, kukucskáló, de ezt gyorsan elhessegette. Az ő szomszédja nem ilyen.

A kapucsengős névtábla maga volt a káosz. Abból nem derült ki semmi. A nevek lekoptak, fogalma sem volt, hogyan lehet az alapján itt bárkit is megtalálni. Az is eszébe jutott, hogy megkérdezi a postást, de nem akart jópofizni idegenekkel. Azt meg amúgy sem vallaná be, hogy miért kérdezi. Meg olyan is van, hogy adatvédelem meg ilyenek. Ő is kiakadna, ha valakinek elmondaná a postás, hogy ő kicsoda, meg milyen leveleket szokott neki hozni, meg mennyire rosszul néz ki, amikor találkoznak - bár ez még nem történt meg.

Eszébe jutott a közös képviselő. Leveleztek rendszeresen egymással, küldte neki a számlát a költségekről. De ez egy cég volt ügyintézőkkel, szóval, velük sokra nem megy... Aztán egyszer megérezte a liftben azt az illatot. Azt, amit imád, amitől beindul. Ez volt a szerelme parfümje, számára a "férfiszag". És azonnal tudta, hogy igen, ez biztosan az ő alsó szomszédjának a szaga. Innentől kezdve csak rá tudott gondolni. Arra törekedett, hogy egyszer, valahol a házban összefussanak már végre - és a szagról rögtön tudni fogja, hogy ő az!

Ahogy teltek a hetek, már az összes lakótárssal találkozott, pedig nem volt kedve hozzájuk. De a cél érdekében megállt velük beszélgetni, hátha. Hátha megtörténik, talán megtud róla is valamit. Éjjelente hallgatta, mi történik lent, hajnalonta meg azt, amikor pisilt. Annyira, de annyira közel érezte magához. Mintha együtt élnének.

Egyszer épp a negyediken lakó nyugdíjas nénivel csevegett, amikor arra terelődött a szó, hogy kikkel találkozott már a házból... Felsorolta őket, aztán megemlítette, hogy sokat hallja az alsó szomszédot, de vele még nem találkozott, és a nevét sem tudja. Olgi néni mondta is, jaja, nyugodtan csöngessen be hozzá, mert jól kijönnének, nagyjából egyidősek. Az ő lánya lakik ott, akinek még férje sincs, pedig már itt lenne az ideje.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?