Tanuld meg jól kommunikálni az érzéseidet!

Egy hosszú, fárasztó nap után könnyű összeszólalkozni a párunkkal. Pedig ilyenkor a legkevésbé sem vágyunk erre.

Biztosan sokaknak ismerős lehet az alábbi szóváltás:

- Annyiszor kértem már, hogy vidd ki a szemetet, és mégis még mindig kerülgetnem kell. Hihetetlen, hogy ennyit sem vagy képes megtenni! Csak hazajössz, és egyből a számítógép előtt tespedsz!

- Hagyjál már! Egész nap dolgoztam, a főnököm is cseszegetett, és itthon is csak ezt kapom tőled. Miért nem lehet csak egy kicsit békén hagyni engem? Fogd meg azt az átkozott szemetet, és vidd ki te, ha annyira zavar!

- Én talán malmoztam itthon a két gyerekkel? Szerinted én nem vagyok fáradt? Miért mindig mindent nekem kell megcsinálnom? Mindig csak a munka, itthon meg hagyjalak békén, és semmi segítség! Ebből elég!

- Igazad van! Tényleg elég a rikácsolásodból!

És ezzel a lendülettel a férfi magára csukja az ajtót, a nő pedig dühösen, szomorúan és megbántva küzd a könnyeivel, miközben próbálja feszülten a kádba terelni két eleven csemetéjét. Mindennapos párbeszéd, ahol mind a két félnek igaza van a saját szempontjai szerint, csak éppen nem a legjobb módon kommunikálják a gondolataikat, vágyaikat, érzéseiket.

  • A férfi fáradt a nehéz napja után, és semmi másra nem vágyik, mint felesége ölelésére és egy fél óra csendre, amikor senki nem szól hozzá. Utána pedig készséggel kiviszi a szemetet, és örömmel segít a gyerekek fürdetésében, lefektetésében. Sőt, mesét is olvas nekik, amíg felesége kicsit kinyújtózik a kanapén a fárasztó napja után.
  • A nő pedig arra vágyik, hogy férje megölelje, beszélgethessen egy felnőttel, elmondhassa az egész napos küzdelmeit, és egy kicsit kiléphessen az anya és háziasszonyi feladatköréből.

Mind a ketten fáradtak, frusztráltak, és egy kis szerető, megértő, nyugalomra vágynak a nap végén. Az egész napos feszültségeiket mégis egymáson töltik ki, egyre távolabb kerülve a vágyott meghitt állapottól.

Forrás: Shutterstock

De akkor mégis mit tegyünk?

A "TE már megint nem vitted ki a szemetet!" és a "TE rikácsoló diktátor!" típusú mondatok helyett kezdjük úgy, hogy a fókuszt áthelyezzük saját magunkra és az érzéseinkre!

"Engem bánt, hogy nem vitted ki a szemetet este, amikor erre megkértelek, mert úgy éreztem, cserbenhagytál az itthoni munkában. Amikor pedig egyetlen hang nélkül bevonultál a szobádba számítógépezni, dühös lettem, mert azt gondoltam, az én egész napos munkámat nem tartod annyira fontosnak és megterhelőnek, mint a sajátodat. Amikor hazaérsz a munkából, szeretnélek megölelni, és az este további feladatait veled együtt, közösen ellátni. A gyerekek elalvása után pedig szeretnék veled beszélgetni egy kicsit."

Mi történik ilyenkor?

A másik fél nem érzi magát megtámadva és sarokba szorítva - ahonnan csak védekezni és visszatámadni lehet. Ha megfogalmazzuk az érzéseinket, akkor azzal szemben senki nem akar vitát nyitni. Viszont elkezdődhet egy olyan kommunikáció, amiben a két fél megérti a mélyben húzódó érzéseket, motivációkat, és mind a ketten megkaphatják, amire vágynak: nyugodt otthoni légkört, szeretetet, megértést, énidőt.

A hatékony visszajelzés három lépése:

  1. Pontosan határozd meg - ítélkezés és címkézés nélkül - a másik viselkedését!
  2. Fogalmazd meg az érzéseidet a másik viselkedésével kapcsolatban, és azt, hogy mindez milyen hatást váltott ki belőled! (A hat alapérzelem: öröm, bánat, harag, félelem, undor, meglepetés.)
  3. Mondd el, milyen viselkedés lehetne hatékonyabb máskor egy hasonló helyzetben!

Ha a fenti tanácsokat követitek, akkor sokkal könnyebben közös nevezőre juthattok a jövőben, és egyszerűbben elsimíthatjátok a konfliktushelyzeteket is. Ezzel pedig mindketten jól jártok.

Szakács Anna

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?