Észrevétlenül ragadtam bele a sehova sem tartó kapcsolatba.

Olyan észrevétlenül ragadtam bele a sehova sem tartó kapcsolatba, mintha egyenesen célom lett volna maradni.

Elemi ösztönök hajtottak a karjaiba, amit a mindent elsöprő érzelmek követtek. Persze egyoldalúan...

Hogy is írja Petőfi?

"A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok."

Banális mondanivaló, egyszerű sorokban. Mégis, aki élt már át hasonlót, az tudja, milyen óriási hatalommal bír az a nevetséges verem. Engem például hosszú évekig tartott rabságban. Képtelen voltam józanul gondolkodni, felmérni a helyzetemet. Vergődtem a veremben, közben meg azt hittem, ez életem küldetése.

A szerelem süketté, vakká tett, de a legrosszabb az volt, hogy még ostobává is.  

Volt egyszer egy barátom, aki egy utcalányba volt szerelmes. De halálosan. Az utcalány pedig csak használta a fiút. A fiú reményét az a meggyőződése éltette, hogy a lány csak belé szerelmes, az összes többi fiúba meg nem. Persze a lány saját magán kívül senkit sem szeretett.

Vannak ilyen férfiak is: akik több vasat tartanak a tűzben. Mindegyik vas azt hiszi, az ő izzása tetszik legjobban a férfinak. A férfi pedig valójában csak szítja a tüzet. Élvezi a vasak rivalizálását, élvezi a rivalizálás által keltett izzás fényét és melegét, és közben nagyon elégedett önmagával. Lehet, hogy akad a prédák között olyan, aki élvezi ezt, de a legtöbben nem. Ők idővel felismerik a csapdát, és megpróbálnak menekülni. Van, akinek sikerül is.

Forrás: Shutterstock

A többszereplős, sehova sem tartó kapcsolat legnagyobb csapdája, hogy pont a célt tévesztjük el. A boldog, kiegyensúlyozott jövőkép helyett azzal vagyunk elfoglalva, hogyan nyomjuk le riválisainkat.

Ostobák vagyunk, mert nem vesszük észre - vagy csak nem akarjuk észrevenni -, hogy rég nem mi irányítjuk az életünket. Mindannyian egy színdarabban játszunk rendezői utasítás szerint.  

A rendező pedig úgy osztja az instrukciókat, hogy mindenki csak a saját szerepét ismerje.

A felismerésnél csak a kilépés nehezebb. Nekem 3 év volt. 3 évig terveztem a befejezést. Mert reménykedtem, hogy valahova mégiscsak tart az a kapcsolat. Tartott is, csak nem oda, ahova szerettem volna. Nehéz volt elengedni, mert őt mindenki szerette... Legalábbis én ezt hittem, a körülöttem lévő vasak izzásának fényéből kiindulva. Nehéz volt elengedi, mert ragaszkodtam a gondolathoz, hogy ő csak engem szeret, a többieket nem. Nehéz volt elengedni, és ma már azt gondolom, csak azért ment, mert ő is elengedett...

Nehéz volt, mert attól féltem, nála csak rosszabbat találok. De valami sokkal jobbat, sokkal többet találtam nála. Családot, egy férfit, aki szeret, és sehol egy izzó vas rajtam kívül.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?