Nem minden pasi szemét, aki szó nélkül eltűnik!

Három napos ismeretség után összeköltöztem egy angol férfival - avagy nem mindenki szemétláda, aki magyarázat nélkül eltűnik.

Régebben mindig óvatos voltam ismerkedéskor. Szeretek kivárni, jobban feltérképezni a másikat, felépíteni a bizalmat. Ez a bizalom azonban sokszor csak az én képzeletemben állt szilárd talajon: az egyik udvarlóm három hónap után közölte, hogy amúgy menyasszonya van.

Egy másik férfi, akivel évekig éltem távkapcsolatban, az összeköltözésünk előtt eltűnt, majd közölte, hogy időközben véletlenül megházasodott... "Ez aztán remek" - gondoltam. "Én is egyedül halok meg, és csak akkor találnak meg, amikor félig megevett a német juhász."

Az esélytelenek nyugalmával jártam bulizni, szórakozni, programokra a barátaimmal, és olykor egyedül is. Aznap este is szépen felöltöztem, és beültem a kedvenc belvárosi kávézómba egy italra, ahol az asztalomhoz szegődött egy talpig úriember angol férfi.

Átbeszélgettük az éjszakát, majd újabb találkozás reményében számot cseréltünk - hiszen volt még pár napja a gép indulásáig. Amikor három nap múlva sem keresett, úgy éreztem, hogy megint átvertek. Addigra teljesen pipa voltam, szóval, küldtem pár nem túl kedves üzenetet, de azokra sem érkezett válasz.

Forrás: Shutterstock

Ha akkor azt mondja valaki, hogy a hét végére már együtt élünk, simán körberöhögöm, és megkérdezem, mit szívott. A sztori egy vígjátékban is megállná a helyét: Tony-t a megismerkedésünk után kirabolták, elvették tőle a tárcáját és a telefonját. A cetlire írt számomat hiába szorongatta a szálloda recepcióján: annyira izgultam, hogy rosszul írtam fel... És a kedves recepciós hölgy is azt javasolta neki, hogy felejtsen el. Mert biztos direkt adtam meg rosszul, mert nem szeretném többet látni.

Amikor Londonban megvette az új telefonját, és visszakapta a számát, átment az összes üzenet, amit küldtem. Azt mondta, életében nem örült még ennyire olyan üzenetnek, amiben elküldik őt a jó francba - mert legalább meglett neki az elérhetőségem. Az elején nem nagyon hittem a hülye magyarázatainak, szóval, hogy nyomatékosítsa a tisztességes és komoly szándékát, a hétvégére megjelent az ajtóban egy bőrönddel.

Azt mondta, hogy ennyi idősen már nem érdemes várakozni, mindketten elváltak vagyunk, a gyerekeink felnőttek, az élet meg rövid, vágjunk bele! Az elmúlt év igazolta, hogy jól döntöttünk. Mivel ő már nyugdíjas, én szabadúszó lettem, így kedvünk szerint ingázhatunk a két otthonunk között.

Hogy mi ebből a tanulság?

Az Igazi bárhol, bármikor felbukkanhat - általában akkor, amikor tényleg nem számítasz rá.
Ha a szíved azt diktálja, adj esélyt a dolgoknak akkor is, ha totál lehetetlen az egész szituáció: a több ezer kilométeres távolságot és a nyelvi akadályokat is le lehet küzdeni. Egyszerűen csak megoldandó feladatnak kell látni a problémákat és nem akadálynak. Hiszen bátraké a szerencse!

Veronika történetét Dósa Eszter jegyezte le.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?