Merj élni! Mit jelent ez 42 évesen?

Tök jó, ha egy tinédzser ilyen hozzáállással fut neki az életnek - írtam be neki egy pontot. (Még akkor is, ha az okosságait egy füzetbe kéne feljegyeznie, nem pedig egy padra, közterületen.) Remélem, hogy a "merj élni" fordulat nem valami parttalan hedonizmust takar. Hanem azt: legyen merszed megélni a valóságot, bármilyen is éppen! Ne maszatold el kábítószerrel, alkohollal... Küzdj meg a gondjaiddal, ne írd le magad - akkor sem, ha matekból bukásra állsz, vagy mással jár az imádottad!

Kamaszként ilyesmit jelenthetnek a sorok. De mit jelentenek nekem - jutott eszembe -, így, mindjárt negyvenkét évesen? És akkor rájöttem, hogy az én koromban még nagyobb kihívás "merni"... Mert már láttam és megéltem tragédiákat. Szembesültem vele, hogy az élet mulandó. Megbecsülök minden nevetést, csókot és baráti ölelést, mert saját bőrömön tapasztalom, milyen gyorsan szaladnak az évek...

Nemet mondok azoknak, akik a hátamra kapaszkodnának, érzelmi és lelki koloncként, rám hárítva a felelősséget. Hiszen az élet célja felé vezető utat magunknak kell végigjárnunk. A cél pedig: javulni és fejlődni, folytonosan. (Legalábbis szerintem.)

Bármivel is hiteget egy-egy ma divatos szlogen, már tudom, hogy van, ami csakis az én felelősségem. Azt is tudom, hogy ha a csalódások után felállok, azzal nem másnak, hanem magamnak teszek szívességet. Törekszem a jóra, de nem ítélkezem a botladozók felett, mert az élet megmutatta, hogy olykor ugyanolyan gyarló tudok lenni, mint mások.

Voltaképpen minden életkorban megvan az értelme ennek az egyszerű kis bölcsességnek: merj élni! Valami olyasmit takar, hogy nem szabad félnünk sem magunktól, sem másoktól, sőt, az élettől sem. Minél hamarabb felismeri ezt valaki, annál több esélye van a megvalósításra. Úgyhogy elhatároztam, hogy bárkit is takar az írás alatt látható M.B. monogram, szorítok neki, hogy sikerrel járjon. Ahogy magamnak is. Ahogy mindenkinek...

Nyitókép: Shutterstock