Nem akarok többé túlsúlyos nő lenni!

Éhes vagyok. Most is, amikor ezt a cikket elkezdem, épp éhes vagyok. Január óta nem laktam jól úgy igazán. Azóta olyan kevés kalórián élek, ami pont arra elég, hogy megfelelően működjem, de egy kicsit mindig éhes maradjak az étkezések után is.

A hormonális betegségem miatt viszont csak ilyen kemény diétával tudok látványosan fogyni. Fiatal felnőtt korom óta pajzsmirigy-elégtelenséggel küzdök. Annyi túlsúlyom lett, ami az egészségemet nem befolyásolja, és még esztétikailag is elviselhető. De az elejétől kezdve dolgoztam ellene, mert nem éreztem magaménak.

Viszont sok olyan ismerősöm van, aki csak így ismert. Ilyen például Adri, aki a szilveszteri bulin mellém ült hamburgert enni. Szomorúan nézett az én "naked burgeremre", ami annyit tesz, hogy csak húst és salátát ettem, buci nélkül. "Milyen igazságtalan ez az egész, nem? Te mindig ilyen megfontoltan étkezel, mégsem tudsz lefogyni. Másnak meg elég csak elhagynia a napi 2 liter kólája felét. Hogy van erőd folyton egészségesen enni, amikor tudod, hogy kábé hiába?"

Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy márpedig én is le tudok fogyni. Ha nekem egyszer azt mondják, hogy valamire nem vagyok képes, azt csak azért is véghezviszem. Persze tudtam, hogy ez erősen nehezített terep, hiszen nagyon sok diétán megbuktam már. A betegségtől lelassult anyagcserém miatt végül egyik sem hozott tartós eredményt.

Pedig a fogyás csak egyszerű matek: több kalóriát kell felhasználnod, mint amennyit beviszel. De aki ilyen hormonproblémával küzd (ahogy minden 100 ismerősöd közül kb. 4 nő és egy férfi), annak a szervezete jóval kevesebb energiát használ el egy nap, mint egy egészséges emberé. Így vagy sokkal kevesebbet kell ennie ugyanazért az eredményért, vagy szinte elviselhetetlenül lassan fog fogyni.

Rám az utóbbi eset volt jellemző: évek óta ez ment, de most már látványos eredményeket akartam. El kellett hát döntenem, hogy ezentúl egy darabig másképp fogok élni: nem egy normális, egészséges életmódban, hanem folyamatos, szigorú diétában.

Forrás: Shutterstock

Az egészet azzal kezdtem, hogy kerestem egy jó programot, ahol minden pontosan elő van írva. Aztán kidobáltam otthonról mindent, ami nem szerepelt a listámban (és más nem akarta megenni). Esetemben ez az egész nem csak egy pár hónapos kúra, sokkal inkább teljes újrakezdés: újra felépíteni az étkezési szokásaimat - még az eddigi tudatosnál is tudatosabban.

Újraalkotni az életmódomat. És elfogadni, hogy soha nem térhetek majd vissza. Talán abba volt a legnehezebb belenyugodnom, hogy ezentúl az a hülye táplálkozás irányítja a napjaimat: napi 4-5 kicsi adag, méricskélés, számolgatás, dobozolás, és mindenhova cipelés. Nincs spontán program, nincs "gyorsan bekapok valamit", ott kell, hogy legyen a teljes napi adagom a táskámban. Micsoda szerencse, hogy nem túl sok. :D

Az első 4 hónapban végig nagyon feltűnő volt a változás. Bár a folyamat természetesen lelassult, aztán a nyár is kicsit visszavetett, mégis nagyon elégedett vagyok magammal, így a 8. hónap végén is. Persze folytatni fogom, az eddigiek elegendő motivációt adnak, hogy legyőzzem a folyton korgó gyomromat.

Egyébként a fogyáson kívül más változást is hozott a diéta: mindent kiszámolok grammra pontosan, vagyis nem veszek felesleges dolgokat. Csak annyit főzök, amennyit kell, tehát semmi nem marad a nyakamon, és semmit nem dobok ki. Ezzel nem csak a kalóriákon spórolok. Messze a vége, de már emiatt is nagyon megérte belevágnom.

Még ebédszünet van, de én 5 perc alatt végeztem a maroknyi adagommal. A kolléganőm épp kirakott egy csomó sütit a teakonyhába, és szólt, hogy vegyünk belőle. Megtehetném, biztosan nagyon jólesne. De inkább belenézek az ajtóüveg tükrébe, hogy megszemléljem az eddigi eredményeimet. Bevallom, még én sem hittem el, hogy tényleg menni fog. Ritkán voltam ilyen büszke magamra.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?