szerelem válás kibeszélő felbukkanás magazin párkapcsolat múlt novella Szabó Mariann
"Milyen gyönyörű reggel!" - gondolta magában a nő, és nagyot nyújtózkodva kelt fel az ágyból. A függönyt elhúzta, kinyitotta az ablakot, és mélyen beszívta a csípős, napsütéses reggel illatát.

A konyhába indult. Álmosan könyökölt a konyhapulton, ameddig a víz felforrt, és kifelé bámult az ablakon. Elkészült a kávé. Elővette a kedvenc csészéjét, megfogta a kávés kancsót, és töltött (volna) magának - de ahogy a kancsó a bögre széléhez ért, azzal a lendülettel felborult. A kávé kiömlött, nagy barna tócsát képezve a konyhapulton.

"Hát neked meg mi bajod van?" - kérdezte a nő, választ nem várva az oldalán fekvő, kávéáztatta csészétől. Köntöse zsebében zsepi után kutatott, de csak egy hanyagul zsebrevágott csavar bökött a körme alá. A hirtelen fájdalomtól elrántotta a kezét, és azzal a lendülettel letépte a köntöse zsebét.

Forró vizet engedett a kádba, és elmerült a habok között - adott magának negyed órát, mielőtt készülődni kezdene, és munkába indulna. Természetesen nem sikerült normálisan beszárítania a haját, sminkelésnél a tusvonal az istennek sem akart egyforma lenni, és a nadrágban, amit választott, kövérnek látta magát.

A kulcsát vagy tíz percig kereste, mire végre be tudta zárni az ajtót maga mögött. Az autó harmadikra indult be, nem talált parkolóhelyet a munkahelye közelében, így majd egy kilométert gyalogolt, mire beért. Sietősen szedte a lábait, útközben tócsába lépett, és patakokban folyt az izzadság a hátán, amikor végre beesett az ajtón, főnöke rosszalló pillantásától kísérve. Hamar az öltözőbe sietett, és széles, begyakorolt mosollyal az arcán a pult mögé lépett, leváltva nyúzott kolléganőjét.

- Jó reggelt, mit adhatok? - köszöntötte a soron következő vásárlót. Azután a következőt és az azt követőt... Gépiesen tette a dolgát: köszönt, kiszolgált, elköszönt - amikor a következő vásárlónál arcára fagyott a mosoly. Lábai földbe gyökereztek - elfehéredő ujjakkal a pult szélébe kapaszkodott, száját köszönésre nyitotta, de nem jött ki hang a torkán.

Forrás: Shutterstock

Percekig néztek egymás szemébe, a nő és a férfi - a bennük lakozó lány és fiú. A nő szeme előtt évek peregtek le egy szempillantás alatt. Néhányan illedelmesen a torkukat köszörülték a sorban, jelezve, hogy kezdenek kissé türelmetlenné válni. Ekkor megjelent a kolléganő. - Menj! - mondta, és a következő vásárlóra mosolygott: - Jó reggelt kívánok! Mit adhatok?

A nő kiment az üzlet elé, ahol a férfi várta. Csak álltak ott egymással szemben némán, percekig, és tekintetük képtelen volt felfogni a látványt.

- Hány éve is...? - törte meg a csendet a nő.

- Túl sok - felelte a férfi, és szája sarka csibészes mosolyra húzódott.

- Hogy kerülsz ide? - kérdezte a nő, és érezte, hogy a térdei együtt remegnek a hangjával.

- Nemrég váltam el - mondta a férfi olyan természetes hangon, mintha csak az időjárásról lenne szó.

- Én egy pár éve... - suttogta a nő feszengve.

-Tudom - válaszolta a férfi, és világoskék szemei úgy ragyogtak, mint két csillag az égen.

A nő kora este ért haza a munkából. Egész nap a fellegekben járt. Gyomrában pillangókat érzett, arcáról a mosolyt egy percre sem tudta letörölni. Ahogy a konyhában felkapcsolta a lámpát, rögtön szembesült vele, hogy a felborult csészét reggel úgy felejtette. De amikor felemelte, elállt a lélegzete. A konyhapulton elterülő, odaszáradt kávétócsában egy tökéletesen kivehető végtelen jel rajzolódott ki a kávéscsésze lenyomataként...

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.