Nagyanyám sosem feledte utolsó, hűséges társát...

Egy hirtelen támadt jeges fuvallat megborzolta a bokrok leveleit. Hideg borzongás futott végig a testemen. A kéményre leszállt egy varjú - gyászosan rekedt károgása ridegen hirdette az elmúlást.

Nagyanyám ekkor kinyitotta az ajtót - annak a szobának a bejáratát, ahol a kutya feküdt. És megpillantottam... Az állat egykor muris pofáján a halál torz vigyora ült. Fogai vicsorogva küzdhettek a kaszással még az utolsó pillanataiban is, mert még holtában is felhúzott ínnyel acsarkodott a kibírhatatlan fájdalommal szemben.

Az én kemény, nehéz fizikai munkában megedződött nagyanyám - akinek évek óta már csak ez az aranybarna szőrű keverék kutya volt a társa - megtörten állt az élettelen test felett. "Szundi örökre elaludt" - közölte velünk elhaló hangon a szemmel látható tényt. Keze megremegett, majd hirtelen ökölbe szorult. "Verje meg az Isten, aki ezt tette!" - suttogta fojtott hangon, a tehetetlen dühtől zaklatottan.

Pedig még állatorvost is hívott - ő, aki saját magától is sajnálta a nehezen megkeresett pénzecskéjét. Felpattant a biciklijére, hogy segítséget hozzon, de mire visszaért az orvossal, az eb már az utolsókat rúgta, majd szörnyű szenvedések közepette kilehelte lelkét. "A kutyát megmérgezték" - hangzott el a szörnyű diagnózis.

A rengeteg megpróbáltatás, melyeken keresztülment élete során, nem tudta megtörni a nagyanyámat, most azonban összeroppant. Ez az állat tartotta benne a lelket. Vele osztozott a hétköznapok örömein és bánatán. Büszkén veregette meg a hátát, amikor csaholó ugatásával elijesztette a portától a nemkívánatos idegeneket. Bár csak egy apró termetű keverék volt, mégis biztonságban érezte magát vele - ráadásul egész nap ott volt, akkor is, amikor senki máshoz nem szólhatott.

Forrás: Shutterstock

Most azonban nincs többé: kedves kis pofája már csak emlék marad - de még ezt az emléket is meggyalázta valaki, hiszen nincs olyan ember, akinek ne vésődne be az agyába a kínok közt kimúlt állat látványa. Hogy akadhatott bárki a Földön, akiben ez a mindig vidám, bohókás kutyus olyan gyűlöletet keltett, hogy ilyen kegyetlenül szabadult meg tőle?

Nem csupán egy állat halt meg ekkor. Nagyanyám, aki eddig büszkén tartotta magát, és soha nem roppant meg a legnehezebb súlyok alatt sem, most megrogyott. Talán most vált elviselhetetlenül nehézzé a megannyi csalódás, melyeket zsákként cipelt a vállán az elmúlt évek során.

Sohasem lett a régi. Nem tudta feldolgozni a történteket - utolsó társával, szeretett Szundijával együtt a régi énje is meghalt...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?