A férjem szemében egy senki vagyok...

Úgy tűnt, mintha nagyon jól dolgoznának együtt. Micsoda összhang! Pont ezt - az utolsó pillanatot, amikor összhangban voltak - kereste az agyában lázasan Ági. Mikor is volt? Vagy volt egyáltalán valaha? Igazából tök mindegy, ez most itt tökéletes harmóniában működik.

Az izzócsere. Elmosolyodott, végre oldódik ez a feszültség köztük, itt egy kis közös siker, majd Csaba megszólalt. Állt az asztalon, magasan, mindenki felett, felesége az ebédlő kövén, diadalittasan, az elvégzett és sikeres munka örömének a tudatában megjegyezte, hogy nem is tudja, Ági hogyan boldogulna nélküle.

Hosszú évek gyakorlata megtanította őt, hogy jobb ilyenkor csendben maradni. Mert Csaba mindent jobban tud. Ez persze nem igaz, de nem érte meg felhívni erre a figyelmét. Volt egy elmélete a kompromisszumokról, hogy az igazából egy szép szó a lúzerségre. Az meg amúgy is rossz, mert ki akarna vesztes lenni - szóval, soha nem egyezkedett.

Nem hallgatta meg a másik véleményét, meg az érvelését. A munkájában nyilván nem így tett, ő úgy hívta magát: "győztes típus". De ahhoz, amit csinált, tökéletesen passzolt a céltudatossága, küzdelme. Otthon nem volt elég, hogy győztes legyen. Ott mindig mindennek úgy kellett lennie, ahogyan ő elképzelte. Mint például ez az izzócsere.

Persze a tények nem érdekelték. Mert csak azok számítottak, amiket észrevett. Hogy ha hét éve laknak abban a házban, akkor miért csak most kell izzót cserélni, abba bele sem gondolt. Mert anno, amikor építkeztek, ő olyan szuperül tudott vásárolni, hogy nemcsak semmi nem ment tönkre azóta, de még egy izzó sem égett ki...

Mert Csaba mindent, tényleg mindent kiválóan intézett. Kiválóan delegálta a feladatokat a kollégáira a munkahelyen, és itthon is. Volt a háznál takarítónő, aki egy héten egyszer jött. Szóval, a takarítás pipa. Volt kertész, ő is hetente jött, ez is pipa. Sőt, ki is fizette őket, szóval, Áginak nem volt semmi dolga, nagyon jól volt tartva. El volt kényeztetve.

Volt egy tál a tálalón, abba tette a pénzt, amit aznap keresett, Ági annyit vett el belőle, amennyit akart. Szerette azt a tálat. Nincs is annál menőbb, mint beledobni a nap végén egy köteg húszezrest, és tudni, hogy ezt kevesen csinálják utána. Hát Ági, meg az ő kicsit több, mint minimálbére nem oszt meg szoroz.

Nehogy idegeskedjen miatta, bár inkább Csabát nyugtalanította, hogy ahogyan öregszik, úgy csinál egyre több furcsaságot, elfelejti bezárni a bejárati ajtót, vagy felhúzva hagyja a garázsajtót, a riasztót meg persze nem használja. Ez volt Csaba rizikója: Ági meg ne tudja, az apja meg ne tudja, egy betörő meg ne tudja, az adóhivatal meg ne tudja. Ez az ő biznisze. Ez adta a szabadságot. Hogy ha bármi történik, ő be van biztosítva, neki lesz pénze.

Mert amikor egyszer a válásról beszéltek, csak annyit mondott Áginak, hogy semmi gond, ha úgy gondolja, hogy ez már nem működik, nincs meg az összhang közöttük, menjen el nyugodtan. De innen nem visz semmit. Sem a gyerekeket, az az övé, sem a kocsiját, mert bár a házasságuk alatt vették, de az ő nevén van, se a házat, mert az is az övé, de viheti a ruháit meg a cipőit.

Ági persze nem ment el. Tudta, hogy jobb lenne neki Csaba nélkül, de félt tőle. Éveken keresztül szórakoztatta azokkal a történetekkel, amik arról szóltak, hogyan állt bosszút azokon, akik az útjába kerültek.Ági azt hitte, ezek csak vicces, kiszínezett esetek, és eleinte el sem hitte őket, nem tudta, hogy mi az igazság belőle, de a legvégén már rettegett.

Este későn, amikor a gyerekek már régen aludtak, ő a kanapén ült a nappaliban, halkan ment a tévé, olvasgatott, amikor meghallotta, hogy nyílik a nagykapu. Felállt, megigazította a ruháját, összerendezte a gondolatait, és a konyhába ment. Tudta a dolgát, megjött Csaba, tálalni kell.

Törőcsik Edit novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock