Tudom, hogy nem hiányzom neked - mégis látni akarlak...

Pontosan négy hónapja már, hogy lehúztál magaddal a mélybe. Egy balzsamos nyári éjszakával kezdődött minden: tücsökmuzsika töltötte meg a levegőt, a telihold fénye pedig beragyogta a csillogó víztükröt.

Nemcsak alkoholmámorban lubickoltunk aznap este, megmártóztunk a Tiszában - és egymásban is. "Ilyen romantikus, filmbeli pillanat talán csak egyszer adódik az életben" - mondtam magamban, miközben meztelenül belecsobbantam a hűsítő vízbe. Akkor még nem tudtam, hogy néhány hónap alatt lerombolod bennem mindazt, amit évek kemény munkájával építettem fel. Pillangóhatás... Csak egy pillanatra rebegtetted meg a szárnyaidat azon az estén, mégis minden sejtemben egy tornádó söpört végig.

A nyár már rég elmúlt, a szívem azonban még mindig romokban hever. Szilveszter van, egy házibuliba vagyok hivatalos, ahol te is ott leszel. Pontosan tudom, hogy a vesztembe rohanok, mégis elmegyek, mert őrületes módon hajt valami belülről, és kétségbeesetten kiáltja: "Mindegy, milyen áron, de látnom kell!" Minden egyes perc, amit veled tölthetek, egy újabb reménysugár a számomra - bár szinte szétmar belülről, mégsem tudok élni nélküle.

Órákig készülődöm: új ruhát veszek fel, kiválasztom a legszebb cipőmet, műszempillát is teszek, de nem túl hangsúlyosat - tudom, hogy azt nem szereted. Laza loknikat varázsolok a hajamba, majd piros rúzzsal teszem hatásosabbá a belépőmet. Ismered a gyenge pontjaimat, ám én is ismerem a tieidet. Biztos vagyok benne: ma este tátva marad a szád, ha meglátsz.

Forrás: Shutterstock

Mégis miben bízom? Hiszen egy hónapja szakítottál velem... Szombat este még azt mondtad: szeretsz, és velem akarsz lenni. Annyira vártam a vasárnap reggelt, mint gyerekkoromban a karácsonyt - úgy volt, hogy értem jössz, és leruccanunk vidékre. Mikor hívtál, hevesen dobogó szívvel vettem fel a telefont.

- Hali! Gondolkodtam... - mondtad, én pedig már tudtam, hogy baj van. - Sajnálom. Nem érzem azt a pluszt. Nagyon jó veled, szeretlek. De egyszerűen nem...

- Mi nem? - kérdeztem kétségbeesetten, miközben éreztem, hogy az egész világom összeomlik.

- Amikor együtt vagyunk, minden jó... - próbáltál szabadkozni.

- Akkor mi a baj? Mit érzel?

- Azt, hogy nem hiányzol, amikor nem vagy velem.

Durr. Mintha egy kalapáccsal ütöttek volna szíven. Ma pedig itt állok teljes harci díszben, indulásra készen. A tükörben látom: remekül sikerült a szépítkezés. Mégis olyan fájdalom sugárzik a tekintetemből, hogy nincs az a szép külső, ami elrejthetné. "Talán egy este erejéig sikerül eljátszanom, hogy minden rendben" - reménykedem, majd elindulok.

Mire odaérek, már nem vagyok józan, becsiccsentettünk a barátokkal. Kívülről erősnek látszom, de belül haldoklom. Önfeledten nevetgélek előtted, hogy lásd: teljesen túl vagyok rajtad. A szád valóban tátva marad, mikor meglátsz, sőt, egész este engem ostromolsz: italt hozol, felkérsz táncolni. Minden percben hozzám érsz, és folyton rám nézel meleg, barna szemeiddel.

Csakhogy minden egyes mozzanat újabb késszúrás a szívembe. Hiszen nem szeretsz! Lélekszakadva próbálom hárítani a közeledésedet - végül elfogy az utolsó cseppnyi erőm is, és már csak sírni tudok.

"5, 4, 3, 2, 1" - kiabálja mindenki. - "Boldog új évet!" Egymás mellett ér minket az éjfél. Könnyes szemmel rád nézek, de nem mondok semmit. Egyet tudok csak: ha nem a csókoddal lépek át az újévbe, akkor örökre magam mögött akarlak hagyni...

Nagy Alexa

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?