jövő időgép elfogadás Balogh Orsolya változtatás múlt
Képzeld el, hogy megjelenik előtted egy jóságos, szakállas öregúr, homokórával a kezében, és azt mondja: "Gyermekem, ha akarod, visszaviszlek az időben!" Jegyet váltanál az utazásra?

Valószínűleg igen, hiszen legalább kismillió dolgon szeretnél változtatni az életedben - szóval, felcsapnád a baseball sapidat, mint egy új Spielberg, és átrendeznéd a múltat. De vajon érdemes lenne? Tudom, néha egy csendes, bágyadt napon rágódni kezdesz: bárcsak kijavíthatnád a hibáidat, és másképp csinálhatnád a dolgokat, mint ahogy annak idején tetted.

Azt hiszed, akkor most nem tartanál ott, ahol. Ha éltél volna egy lehetőséggel, szerelmet vallottál volna, nem buliztad volna át a tini éveidet - és így tovább -, másképp alakult volna az életed. Talán most háromgyerekes anyuka lennél, vagy milliárdos üzletember, és megvalósítottad volna az álmaidat... De mi a garancia arra, hogy tényleg így lenne? Honnan a frászból tudjuk, hogy nem lenne még rosszabb az életed a jelenlegihez képest?

Lehet, hogy háromgyerekes családanya lennél, de gyűlölnéd a férjedet. Milliárdosként élnél, de senki sem szeretne, és magányosan halnál meg. Könnyű azt mondani, hogy "szívesen visszamennék az időben", és azt hinni: így utólag tökéletesre komponálnál mindent.

Ám megeshet, hogy valójában akkor csesznéd el igazán. Ebbe persze bele sem gondolsz, hiszen miközben álmodozol, mindennek csak a jó oldalát nézed. Azt, hogy lehetőséged lenne kiradírozni, megmásítani dolgokat, így tuti, hogy minden tök szuper lenne. Lehet - de ugyanannyi az esély rá, hogy nem.

Forrás: Shutterstock

Ha előttem jelenne meg a jóságos öregúr - vagy Stewie Griffin az időgépével -, én akkor sem mennék vissza a múltba. Egyrészt azért, mert jó az, ami most van. Baromi hosszú ugyan a bakancslistám, de szép lassan kipipálgatom rajta a tételeket.

Meg aztán amondó vagyok, hogy minden okkal történt. Minden szarságból tanultam valamit - és úgy érzem, ezek a leckék kellettek ahhoz, hogy a mai önmagam legyek. Ha visszamennék, az már egy teljesen másik élet lenne. Lehet, hogy bizonyos tekintetben jobb lenne, mint most, de nem akarom, hogy így legyen: szeretem a jelenlegi életemet.

Szerintem - még ha oltári nagy marhaságokat is csináltál, netán bűnös vagy sötét dolgokat követtél el - töprengj el azon, melyik eset hová vezetett, mennyit adott hozzá az életedhez! Ha megbántad a dolgot, az már felér egy visszautazással. Persze, nem válik meg nem történtté, de ha megbocsátasz magadnak - vagy másnak -, nem hagy nyomot a lelkedben, és tanulsz is belőle.

Szerencsére egyelőre csak álmodozás közben utazhatunk vissza a múltba. Aztán ki tudja... Néhány évtized - esetleg évszázad - múlva tényleg lehetséges lesz, ez a cikkem pedig kincset fog érni, hiszen meggyőzök vele pár embert: hagyják a fenébe az időutazást! Légyszi - hacsak nem éppen a kihalás szélén állunk, és ez az egyetlen mód arra, hogy megmentsd a Földet - ha lehetőséged lesz rá, akkor se pattanj időgépbe! Ne akard kicsinosítani a múltat - inkább tanulj belőle!

Búcsú a múlt minden fájdalmától...http://www.she.hu/herself/20180706-bucsu-a-mult-minden-fajdalmatol-szabo-andrea.html

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.