A családom szerint ciki, ha bőgök!

Belőlem pedig olyan erővel tört elő a zokogás, mintha az évtized rossz hírét kaptam volna meg... A nagy bömbölésre egyik unokahúgom is kijött a konyhába. Először vigasztalni próbált - a nénémmel karöltve -, majd mikor látta, hogy semmi nem használ, csúnyán rám ripakodott. Azt mondta: most aztán már tényleg szedjem össze magam, mert hát mit szólnak a vendégek...

Eltelt pár nap az eset óta, de csak nem hagyott nyugodni a dolog. Aláírom, az ember nem minden élethelyzetben engedheti meg magának, hogy torkaszakadtából bömböljön. Munkahelyen például nem éppen szerencsés - velem is csak ötször esett meg eddig, 14 éves pályafutásom alatt.

Na de az, hogy egy ilyen - elvileg - támogató közegben se lehessen sírni, szerintem nem normális. Ezért utánanéztem a dolognak, hogy valóban én vagyok-e rosszul bekötve. Minél tovább kutakodtam az interneten, annál inkább megbizonyosodtam róla: sírni nem szégyen, és nem rossz. Sőt, számos előnye van:

1. Csökkenti a stresszt

Ha sírsz, az olyan, mintha kinyitnál egy szelepet. (Nálam sem a csésze miatt tört el a mécses, csak épp ez volt az utolsó csepp a pohárban.) A hormonok, amik ilyenkor felszabadulnak - oxitocin, dopamin - segítenek enyhíteni a zaklatottságot. Megnyugvást hoznak, javítják a hangulatodat és a közérzetedet.

2. Az elfojtás könnyen megbetegíthet

Ha veszteség vagy stressz ér, és visszatartod a könnyeidet, arra előbb-utóbb az egészséged is rámehet. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy az elfojtás milyen negatív következményekkel jár...

3. Kimossa a méreganyagokat

Egyes kutatások szerint sírás közben nemcsak jótékony hatású anyagokat termel a szervezeted, de a méreganyagok egy részét is kimossa magából a könnyezés során.

4. Erősebbé tesz

Ha megengeded magadnak, hogy sírj, ahelyett, hogy visszafojtanád, az az bizonyítja, hogy bátor vagy - így az önbizalmadnak is jót tesz. Nem az az erős jellem, aki "uralkodni" tud az érzelmein, hanem az, aki hisz magában annyira, hogy felvállalja azokat.

5. Örömkönnyek

Ne feledkezzünk meg a boldogság vagy meghatódottság motiválta könnyekről sem! Az örömkönnyek ugyanúgy stressz miatt jönnek létre, csak épp ilyenkor pozitív stresszről van szó. A visszatartásuk viszont ugyanolyan káros lehet.

Ezek után senki ne mondja nekem, hogy szedjem össze magam, és hagyjam abba a bőgést! Úgysem fogom. Alapból sem menne - de a fentiek tudatában már nem is szeretnék "uralkodni az érzelmeimen".

Nyitókép: Shutterstock