Magányos és szerelemből kiábrándult emberek kora

Néha az a benyomásom, mintha a magányos, szerelemből kiábrándult emberek korát élnénk. Folyton ilyesmiket hallok/olvasok: "A monogámia nem létezik.", "Én már nem hiszek a szerelemben.", "Úgysem találok magamnak senkit."

Való igaz, az utóbbi évtizedekben rengeteg változás állt be a párkapcsolatok terén. Nagyszüleink harminc éves korukra már többgyermekes szülők voltak. Most viszont a többség ugyanilyen idősen még a párját keresi - és ha nem jár sikerrel, egy idő után elkeseredik. Nem csoda: nagy részük kiválóan megalapozta az életét.

Azt a szakmát/hivatást űzik, amit elterveztek, jó egzisztenciával rendelkeznek. Vannak hobbijaik, törődnek a külsejükkel, a testükkel, az egészségükkel. Az élet más területein optimisták és lelkesek, egy dologból viszont teljesen kiábrándultak: a szerelemből...

Ilyenkor aztán - egyéniségtől függően - kétféle módon lehet feladni a játszmát:

  1. Van, akinek önértékelési zavarai támadnak, és elhiteti magával: vele van a baj. Ezért egy idő után elzárkózik az ismerkedéstől. "Minek próbálkozzak? Úgysem sikerül. Senkinek nem kellek!"
  2. Akad, aki az ellenkező nemet hibáztatja: "Minden nő kurva!", "Minden pasi szemét!" Gyakran ez a réteg is lehúzza a rolót randevúzás terén. Vagy ellenkezőleg: az éjszaka "bosszúálló" királyai/királynői lesznek. Úgy érzik, a mai világban már nincs értéke az érzelmeknek, így csak a szexre mennek - nem mernek többet kockáztatni.

Miért van ez?

Ha felidézzük a történelmet, tényleg soha nem volt ennyi magányos és kiábrándult ember, mint most. Pedig régen is kevesen botlottak bele elsőre életük szerelmébe, csak épp nem adták fel. Ennek pedig egyszerű oka van: a "régieket" negyedennyi csalódás sem érte...

Nagyanyáink 18-20 éves korukra általában megházasodtak. Mi 13-14 évesen átesünk az első szerelmen, amit még kamaszként jó pár "együtt járás" követ. Aztán jönnek a húszas évek, amikor a többség igyekszik kiélni magát. Kapcsolatok és szerelmek sora követi egymást - persze, hogy sokkal több a sérülési lehetőség.

Forrás: Shutterstock

Egy mai embernek ötször, tízszer, hússzor annyi párkapcsolata van, így a nagy számok törvénye alapján naná, hogy többször fog csalódni is. Az sem csoda, hogy a kudarcoktól megborulunk egy időre - minél több a sikertelen "szerelem", ez annál valószínűbb.

Mi a megoldás?

Nyilván nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. A ma emberének ezt dobta a gép, ezt az őrületes kínálatot és szabadságot. Igen, kínálatról beszélek, hiszen már senki nem a falu öt eladósorban lévő leányából és legényéből válogat. Az internetnek köszönhetően akár egy világ másik felén lakó csajban/pasiban is megtalálhatod az igazit - vagy azt, aki huszadjára átver.

A lényeg mégis az, hogy előtted a lehetőség. Nem vagy rosszabb, mint az elődeid, az érzelmek sem haltak ki, átok sem sújt, a pasik sem szemetek, a nők sem kurvák. Egyszerűen csak egy új világban élsz, amihez viszont senki nem írt használati utasítást.

Már most szólok: lehet, hogy még jó párszor padlóra kerülsz - aztán egyszer csak találkozol azzal, akiért érdemes volt az egészet végigcsinálni. Kivéve, ha átengeded magad a kiábrándultságnak, és feladod. Akkor ugyanis már senki nem tud segíteni...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?