Angyalnak hittelek, pedig fekete özvegy voltál!

Haragudhatnék rád, gyűlölhetnélek, de nem teszem. Nem engedi a szívem, amely örökre a tiéd lett. Pedig megaláztál, kihasználtál, kiszívtad az utolsó csepp véremet is. Előtted még ember voltam, volt gerincem, tartásom, lelkem - de te földbe döngölted az önbecsülésemet.

A korábbi lényem úgy tűnt el az árnyékodban, mintha sosem lett volna. Belesétáltam a kelepcédbe, melyet önként választottam - azt hittem, eddigi életem legjobb, legszebb helyére vezetsz. A szememnek és a fülemnek hittem, ahelyett, hogy a megérzéseimre hallgattam volna.

Pedig azok szinte azonnal, már a második találkozón riadót fújtak, azt kiabálva: valami nagyon nem stimmel. De annyira akartalak, hogy lehalkítottam a vészcsengőt, eltompítottam a gyanakvásomat.

Könnyű dolgod volt, mert a szépséged teljesen magával ragadott. Nem láttam meg a mögötte rejtőző fekete özvegyet, aki csak azért vonzott magához, hogy felfaljon, miután megkapta, amit akart. Ha belesek az álarcod mögé, talán tudatosul bennem a veszély, de mézédes, csalogató hangoddal elkábítottál, így megfeledkeztem az óvatosságról. Akkora hatással voltál rám, amilyet még soha nem tapasztaltam. Alig akartam elhinni, hogy egy ilyen szép nő szóba áll velem, és még randizni is hajlandó.

Korábban egyáltalán nem éreztem magam különlegesnek, de te folyton azt hangsúlyoztad, mennyire jó vagyok: mennyire örülsz, hogy végre egy igazi férfival ismerkedhetsz. Hittem neked, rátapadtam a mézesmadzagra, amit elhúztál előttem.

Senki nem tűnt olyan jónak, mint te. Türelmes voltál, szolid, kedves, bűbájos, nőies és - mindenek felett - szép. Nem siránkoztál, mint a többi nő, nem panaszkodtál, nem szidtad a hülye pasikat, akikkel összehozott a sors. Nem anyáztál a volt férjedre, csak csendesen meséltél magadról. Fennhéjázó sem voltál, mint sokan előtted, akik csak a délutáni reality show-k színvonalát ütötték meg. Elragadónak tűntél, ám mindez csak a látszat volt... Ezzel édesgettél magadhoz.

Forrás: Shuttertsock

Nem figyeltem oda eléggé, nem hallgattam a megérzéseimre - csak az érdekelt, hogy legyen végre egy kapcsolatom. Legyen végre egy nő, akit a jobbomon vezethetek, akit magam elé engedhetek, ha belépünk egy ajtón. A baj azzal kezdődött, hogy nem csak ilyenkor adtam elsőbbséget, az értékünket is így határoztam meg: te előttem, én mögötted... Fontosabbnak tartottalak téged és mindent, ami veled kapcsolatos, én csak a háttérbe húzódva figyeltem az eseményeket.

Te pedig lassan, de annál biztosabban a kezedbe vetted az irányítást. Nemcsak a gyeplő volt nálad, a lovaglópálcát is szorítottad, és olyan sebet ejtettél rajtam, hogy azóta is érzem a helyét.

Mentálisan tönkretettél - annyira, mint korábban senki. Porba döntötted az önbecsülésemet, megaláztál a közös ismerőseink előtt. Értéktelennek tüntettél fel, és ezzel megsemmisítettél. Ma már tudom: nem voltál sem jobb, sem rosszabb, mint bárki előtted. Én tettelek naggyá, amikor hatalmat adtam a kezedbe. Elhitettem veled - és magammal -, hogy te vagy a legfontosabb az életemben. Magam fölé emeltelek, trónra juttattalak, ekkortól pedig nem voltál más, csak egy diktátor.

Senki nem tilthatná meg, hogy haragudjak rád, hogy gyűlöljelek - de nem teszem. Belém ivódtál, az életem része lettél, még akkor is, ha csak szolgaként voltam melletted. Köszönöm, hogy voltál, mert tanultam tőled és a kapcsolatunkból. Bármilyen is voltál, egy időre megszerettelek.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?