Szüntelen sóvárgás és kaja hegyek: leszoktam a cigiről!

Én és a cigi - mint egy romantikus film két főszereplője - gyengéd szeretők voltunk. Aztán ő elkezdett szemétkedni velem: néha kizsebelt, majd csórón magamra hagyott, én pedig sóvárogtam utána.

Néha meg rosszul voltam tőle, akkor is, ha csak ránéztem. Folyton ott akart lenni minden gondolatomban, sőt, már mások is őt hozták fel témának: kérdezgették, hogy vagyunk. Míg egy nap besokalltam, és rájöttem, mi bajunk - mert ez közös gond, nem csak az övé vagy az enyém. Mind a ketten benéztük a dolgot.

Az ő hibája az volt, hogy biztosra vette a jelenlétemet. Mintha ez a káros kapcsolat örökké tartana. Pedig, ha a tudtom és beleegyezésem nélkül valamit örökre a nyakamba akarnak varrni, annak én azért is véget vetek, amilyen gyorsan csak lehet. Az én életem, én döntök - bármekkora klisé is ez a mondat, de igaz.

Az én hibám az volt, hogy elhitettem magammal: ez a kapcsolat jó nekem. Hogy ha szívom a cigit, közben fontos ismeretségeket köthetek. Ha kint állok a mínusz 5 fokban, akkor harcos vagyok - ha pedig nagylelkűen adok egy szálat egy fiatalnak, akkor császárnő... Sajnos ez mind fals gondolat volt: a cigitől nem lettem egyik sem. Inkább csak csúnyán köhögtem, és büdössé vált a szám.

Elköteleztem hát magam a cigimentes élet mellett. Először mindenki meglepődött, hiszen nem volt nagy okom rá: nem lettem sem terhes, sem stresszmentes. Viszont nyugodtabb lettem a tudattól, hogy nem lesz többé cigi szagú a hajam, sem sárga az ujjam.

Forrás: Shutterstock

 

Ezek annyira csodásan hangzottak, hogy elfelejtettem figyelni az evésre... Pedig mindenki azzal ijesztgetett, hogy ha leteszem a cigit, jönnek a durva falási rohamok. Én meg imádok mindent bevonzani, amitől félek, főleg ha az a ruháim "kinövésével" jár. Így ettem - nagyon. Volt, amikor már azt éreztem: még egy falat, és hányok.

Bár nem kellett nagyobb méretű ruhákat vásárolnom, mégis úgy láttam magam a tükörben, mintha legalább tíz kilót felszedtem volna. Erről persze szó sem volt, de a félelmem ezt vetítette a tükörképemre. Rettegtem, hogy cseppfolyóssá hízok - de úgy igazán durván.

Ráadásul azt is elhitettem magammal: ha nem kísérem ki minden haveromat rágyújtani, akkor biztos rossz baráttá fogok válni a szemükben. Ki fognak hagyni a beszélgetésekből. Gondolom, nem meglepő, hogy így is történt. Úgy éreztem, kitaszítottá váltam - ha kikísértem őket, ha nem...

Mégis, november 15. óta nem gyújtottam rá. Na jó, szilveszterkor egyetlenegy szálra, de azt csak félig szívtam el, inkább csak pöfékeltem vele. Újév óta moderáltam az evési szokásaimat is, megszűntek a falási rohamaim. Sokat segít, hogy heti rendszerességgel edzem.

Már nem félek. Rájöttem, hogy túl nagy hatalmat adtam valaminek, aminek semmi haszna nem volt az életemben - most viszont az én kezemben van az irányítás.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?