Nem csak egy éjszakát akarok tőled!

Szívesebben vittem volna moziba, de Tomika azt mondta, felejtsem el. "Hány éves vagy? Tizenhat? Elviszed vacsorázni, aztán felhívod magadhoz. Egyébként is nyert ügyed van. Már a buliban könyörgött a szemével, hogy dugd meg."

Persze, ő könnyen beszél. Akkor is dumál, ha nem kérdezik. Nálam ez épp fordítva van.

- Nem beszélsz sokat - mosolyog rám Emma.

Befeszülök, a szívem meg ki akar mászni a mellkasomból. Mégis mit mondjak? Mire kíváncsi? A kedvenc színemre? Van-e testvérem? Milyen gyerekkorom volt? Most beszélek vele másodszor. Ráadásul, amikor megismertem, részeg voltam.

- Ezért akartam moziba menni - bukik ki belőlem, de azonnal meg is bánom.

Emma viszont megelőzi a mentegetőzésemet:

- Ne haragudj! Nem akarlak faggatni, csak kíváncsi vagyok rád - mondja pici mosollyal, miközben a haját a füle mögé simítja.

Szívesen megkérném, hogy csinálja újra, mert őrülten vonzó, ahogy közben lesüti a szemeit - és az a szégyenlős mosoly... A szívem újra kalimpál. A másik oldalon is hátrasimítja a haját, majd összefogja, csak egy-két rakoncátlan tincs marad ki a fülénél. Dús, szőke haja van. Az a fajta, amibe azonnal bele akarsz markolni.

Érdekes, sosem szerettem a szőkéket. Mindig a sötétek voltak a zsánereim - már ha van olyan, hogy zsáner. Például a török sorozatokban szereplő színésznők eléggé bejönnek, és ők hasonlóan néznek ki. Tomika pár hete kérdezte is, kik azok a nők, akiket bekövettem Instán. Mondtam neki, hogy ne csekkolgassa, mit csinálok a közösségi oldalakon. Persze kiröhögött. "Ember! Azt mindenki látja" - mondta. Igaza volt, csak épp kellemetlenül éreztem magam, hogy így szóba hozta.

- Semmi baj! - válaszolom. - Egyébként tök jó a hajad. Szeretem az ilyen laza hajakat. Kicsit ilyen kócos hatása van.

Idétlenül mutogatom, mire gondolok. Talán azt hiszi, csak be akarok vágódni nála, pedig tényleg nagyon szexi.

- Köszi!

Aztán a vacsora végéhez érve jön a nagy kérdés:

- Nincs kedved feljönni hozzám? - nyögöm ki, amint kilépünk az étteremből. Túl vagyok rajta. Most már nem rajtam múlik.

- De, nagyon szívesen!

Semmi hezitálás. Tomika, büszke lehetsz rám!

A biztonság kedvéért rendet raktam otthon. Emma meg is jegyzi.

- Nem szeretem a felfordulást - válaszolom. Szeretni tényleg nem szeretem, rendet viszont nem tudok tartani.

Megkérdezem, kér-e valamit inni. "Valami alkoholmenteset, ha van itthon" - válaszolja. Az jó, mert én sem akarok már alkoholt. Tompít szex közben - márpedig az most már szinte biztosnak tűnik. Leülök mellé a kanapéra. Közelebb húzódik. A combomra teszi a kezét, és a szemembe néz. Az ajkai csillognak a nedvességtől. Némán nézzük egymást.

Forrás: Shutterstock

A tenyerem ösztönösen felsiklik a nyakán, egészen a hajáig, amibe belemarkolok. Halkan felnyög, és hátrahajtja a fejét. Végigcsókolom a nyakát. A bőre puha, selymes, és olyan édes illatú, amivel nem tudok betelni. Megfogja a kezem, átmegyünk a hálószobába. Hagyom, hogy irányítson. Tetszik neki. Nekem is.

Szeretkezünk. Később azt mondja, rég dugott ilyen jót. Ez csak egy "dugás" lett volna? Tomika arca jelenik meg előttem, ahogy hisztis picsának nevez. Talán jogosan.

- Ja. Én is - válaszolom végül.

Emma oldalra fordul, és megpillantja a Takarókat. Az éjjeli szekrényen felejtettem. Ez azért probléma, mert a Takarók egy képregény. Még szerencse, hogy már túl vagyunk a szexen.

- Ezt olvasod? - kérdezi.

- Igen.

Felesleges hazudnom. Egyedül élek, ugyan kié lenne? Megkérdezi, miről szól. Most könnyen jönnek a szavak: annyira elragadtatom magam, hogy még bele is lapozok.

- Látod? Tudsz te beszélni - mosolyog rám, majd felkel az ágyból, és öltözni kell.

- Nem alszol itt? - kérdezem.

- Holnap korán kelek.

Csalódott vagyok. Tudom, Tomika azt mondaná, ne legyek már idióta. Szexeltem egy tök jó csajjal, aztán még a képregényre is kíváncsi volt, amit olvasok. Épp ezért baromi nehéz kiengednem az ajtón.

- Majd hívlak! - fordul vissza.

Nem hangzik túl jól, de azért mosolygok.

- Oké - válaszolom.

Megvárom, hogy leérjen a lépcsőn, csak ezután csukom be az ajtót. Visszafekszem az ágyba, de a parfümje illata még sokáig nem hagy elaludni.

Kulcsár Ákos novellája.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?