Feleség vagyok és anya. Jogom van egy új szerelemhez?

Beleszerettem valakibe. Megfejthetetlennek tűnik az érzés, mert kapcsolatban élek. Gyerekem van. Mindeddig talán azt is hihettem: szeretek és szeretnek. Ez most mégis más. Ismerős, ugyanakkor teljesen idegen. Hiszen máskor is beleszerettem már valakibe...

Feleségül mentem ahhoz, akiről azt gondoltam, ő az Igazi. Nem ismerek magamra. Mi történik velem? Nem tudok másra gondolni, csak rá. Talán, mert olyat is találtam benne, amit eddig nem tudtam, hogy keresek. Pedig ezt most nekem nem szabadna. Ezt érezni, erre vágyni, arrafelé figyelni. A másik férfi felé, aki egyszer csak leült mellém az egyetlen szabad helyre a kávézóban, és szinte elveszett az idő.

Felesége van. Gyereke. Ezt rögtön el is mondta. Ahogyan én is, mindent. Nem tudtuk, hogy mit akarunk egymástól, hogy egyáltalán akarunk-e valamit. Hogy belemerészkedünk-e valamibe, amitől rettegünk - miközben még a levegőt is másképpen vettük, ahogyan ránéztünk egymásra. Csak ültünk: két idegen, akik bár először találkoztak, mégis mintha örökre összetartoztak volna.

Az első beszélgetést sok követte, és rengeteg otthoni hazugság, amiben teljesen elvesztem. Ám nem bántam, mert mindennél jobban szerettem az érzést, amit megtaláltam vele és általa. Árulóvá váltam volna? Csalóvá? A házasságomban lehet, hiszen a férjemnek fogalma sem volt róla, hogy mi történik velünk. A kislányomra igyekeztem ugyanannyira figyelni, de ez persze nem mindig ment.

Ezzel együtt sem éreztem, hogy bűnös lennék, és ez furcsa volt. Mindig fontosnak tartottam a hűséget, most mégsem utálom magam. Nincs "viszonyunk" a szó hagyományos értelmében. Talán ezért nincs bűntudatom? Mindemellett nincs az a testi kapcsolat, mely mélyebb lehetne ennél a nagyon erős összetartozásnál, ami érzek.

Vizsgálom magam. Vizsgálom a házasságunkat. Figyelem, hogy hol történt a szakadás. Eljátszom a gondolattal: megmondom otthon, hogy szerelmes vagyok. Hogy elköltözöm, elviszem a lányom. Ijedt leszek. Egyértelműen a lányom miatt. Ijedt leszek attól is, hogy milyen határozottan kettévált bennem az érzés: van a szerelmem és van a férjem. Két férfi... Rettegek attól, hogy valójában nem dönthetek.

Forrás: Shutterstock

Beszéltünk erről vele. Sokat. Mindkettőnknek túl nagy a tét. Mindketten félünk az újrakezdéstől - miközben most szembesültünk azzal, hogy milyen árat fizetünk, ha maradunk. Ha beleragadunk ebbe a semmibe, amit felismertünk a házasságainkban. Tisztelem magunkat azért, mert nem bújtunk még ágyba. Persze lehet, hogy ez ostobaság. Azt is tudom, hogy csak félelemből nem tettük meg, hogy a testünk ne dönthessen helyettünk.

Nézem a férjem otthon, aki mindebből semmit nem vesz észre. Dühös leszek. Bántani szeretném ezért. Az arcába szeretném kiabálni, hogy miattad van az egész. Hogy az unalom, ami elhatalmasodott rajtunk, a te igazi tereped. Abban érzed jól magad. Hogy azt gondolod, nincs tétje semminek, ez már úgyis örökre így marad. Úgyhogy mindenki létezhet a saját bezárt kis világában, amit időnként közös világgá teszünk, kizárólag a lányunk miatt.

Magamat is okolom, hiszen én sem vettem ezt eddig észre. Most viszont a gondolata is megfojt annak, hogy ez már mindig így lesz. Hogy be kell érnem ennyivel. Utálom a prognózisomat - a félretett, elfelejtett élet prognózisát. Utálom, hogy te beéred ennyivel.

Nyugtalan vagyok. Menni nem merek, maradni nem tudok. Tisztában vagyok vele, hogy ez mégis azt fogja jelenteni: maradok. Mit csináljak, hogy ez ne csak egy halálos megalkuvás legyen, aminek most érzem? Mit kezdjek azzal, hogy lemondok az életemről a gyerekem miatt? Az ő élete az enyémmel szemben?

Nyilván ez akkor eldőlt, amikor megszültem, de nem akarok így gondolni az anyaságra. Nem akarom azt sem, hogy úgy gondoljak magamra, mint aki félretette a saját életét. Hogy csak ennyit érek saját magamnak. Mert lehet, hogy akkor anyának sem érek túl sokat. Szenvedek. Félek. Utálom magam. Szerelmes vagyok. Anya vagyok. Feleség vagyok. Mi lesz velem?

Bali Edina Zsanna novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?