A bizalmatlanság börtönébe zárva...

- Na, és hogy állnak a dolgok Ákossal? - kérdezte a barátnőm, reményteli csillogással a szemében. Tudtam, hogy most valami pozitívat kell mondanom neki a srácról, különben megint megkapom az "elérhetetlen jégkirálynő" bélyeget...

- Alapvetően minden szuper. Aranyos, figyelmes, gondoskodó, amolyan igazi férfi. Sok időt töltünk együtt, és minden szavából kivehető, hogy komolyan tervez velem - válaszoltam félig meggyőzően...

- De...?

- Nincs de... Mindent jól csinál. Tényleg. Egy szavam sem lehet, csak egyszerűen nem tudok megbízni benne. Nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne a hátam mögött 3 konténernyi párkapcsolati szar.

- Istenem, Barbi! Meddig akarsz még ragaszkodni a sérelmeidhez? Mikor leszel képes végre elhinni, hogy ez a pasi más? Tudom, hogy bizalmatlannak lenni sokkal könnyebb, és értem is, hogy miért érzel így - de ha boldog akarsz lenni még ebben az életben, akkor muszáj leszel nyitni, és elhinni, hogy Ákos nem ver át.

Csak ültem a barátnőmmel szemben, hallgattam a jó szándéktól - és tapasztalattól - vezérelt szavait, de egy ponton túl már rég nem figyeltem rá. Csak a kávémon pattogó tejbuborékok táncát néztem, és azon gondolkodtam: bizalmatlannak lenni tényleg olyan könnyű lenne?

Már hogy lenne könnyű?

Ezt nyilván azok találták ki, akik még soha nem csalódtak akkorát, hogy utána emberek közé sem akartak menni. Így ők nem tudják, hogy a bizalmatlanság nem egy választható ruhadarab, amit bármikor magamra ölthetek, majd ha úgy tartja kedvem, a szennyesbe dobhatok - hanem egy olyan kísértet, ami árnyékként követ mindenhova, és feltűnés nélkül lazítgatja a kötődés fonalát a kapcsolataimban. Ráadásul elég gyorsan...

Minden nap meg kell küzdenem magammal, hogy ne a félelmeim uralják a gondolataimat, és ne büntessek valakit egy korábbi ember hibái miatt. Hiszen ki akarna egy olyan párt, aki folyton az exei baklövéseit keresi a társában?

Forrás: Shutterstock

 

Arról nem is beszélve, hogy ezzel nem csak a másikat, hanem magamat is bántom - mert amikor a múltam miatt rettegek, akkor épp attól az örömtől fosztom meg magam, ami miatt jó szerelmesnek lenni. Ezért folyamatos önkontrollt kell gyakorolnom, és közben bizakodom, hogy ez az állapot nem tart örökké.

Ez bizony piszkosul nehéz feladat, hiszen a megsebzett lélek egyik fő ismérve az, hogy minden olyan szituációt messziről elkerül, ami akár egy kicsit is hasonlít egy régebbi, fájdalmas eseményre. Nagyjából olyan érzés, mint mikor egy hegymászó újra felkapaszkodik egy sziklára - annak ellenére, hogy korábban már csomószor összeomlott alatta a hegyoldal, és hetekig kórházban volt.

Megbízni valakiben bátorság!

De csak akkor, ha közben használod az eszedet is. Mert ugyan a környezeted erőteljesen nyomja az agyadba a szebbnél szebb kliséket a boldogságról - ám a valóságban neked kell majd megküzdened azzal, ha esetleg megint rossz embernek szavaztál bizalmat. Éppen ezért csak akkor szabad teljesen feltárni magad valakinek, ha 100%-ig biztos vagy benne, és minden porcikád erre vágyik. Ameddig ez nincs így, addig igenis emésztgesd csak a múltad, válogasd szét a felesleges félelmeket a valósaktól, és rakj rendet az emlékeid dossziéjában!

Ne érzed magad rosszul amiatt, hogy ehhez időre van szükséged - még akkor sem, ha picit lassabban haladsz, mint mások! Nem vagyunk egyformák, így a teherbírásunk, és a hátizsákunk súlya sem lehet azonos - ezt pedig mindenkinek el kell fogadnia. De arra is figyelj, hogy ne kényelmesedj bele túlságosan a törött szárnyú kismadár szerepbe - mert ha sokáig lubickolsz a "megbántottak, és még mindig fáj" szerepben, könnyedén elveszítheted azt az embert, aki boldoggá akar tenni.

Éppen ezért ne szégyelld a bizalmatlanságodat, de közben azt is tudd: kutya kötelességed mindent megtenni annak érdekében, hogy ezen túllendülj. A felnőtt emberek világában már nem elég, hogy meg tudod fogalmazni a problémáidat. Itt már csak az számít érdemnek, ha minden eszközzel szembeszállsz a gyengeségeiddel, és nem hagyod magad átpréselődni a húsdarálón.

Bizalmatlannak lenni nehéz, de megbízni sem könnyű. Hiszen mindkét állapot magában hordozza a hibázás lehetőségét - ahogy az egész élet. Ám annál nagyobb hibát nem tudsz elkövetni, mint ha passzívan ülsz a mocsárban, és várod, hogy belefulladj a poshadt vízbe.

Lovay Fruzsi novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?