5 dolog, amit másképp gondoltam gyerekkoromban!

Kislányként biztosra vettem, hogy felnőtt koromban aranyéletem lesz - nem is értettem, miért panaszkodnak annyit az öregek, mikor az ő szüleik már nem szólnak bele a dolgaikba. Senki nem rója fel nekik, ha például este kimarad a fogmosás.

Azóta persze rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű: amennyire jó a felnőtt lét, annyira szívás is. Következzen hát az én képzelet vs. valóság listám!

1. Finomságok

Gyerekként: A felnőttek nem normálisak. Minden nap ehetnének szilvásgombócot nutellás palacsintával, mégis brokkolilevessel terrorizálják magukat. Ha nagy leszek, nem kell beosztani a csokit, az lesz reggelire, ebédre és vacsorára. A zöldségest messze el fogom kerülni, és azokat az undorító husidarabokat sem kell majd magamba tömnöm.

Felnőttként: Nem akarok idő előtt meghalni, ezért próbálok egészségesen étkezni. Minden nap eszem gyümölcsöt, igyekszem elkerülni a Mekit (itt még vannak hiányosságok), és ami az élet legnagyobb tréfája: már alig kívánom az édességet. Tényleg igaz, hogy az ember ízlése változik: a Milka csokit felváltotta a gyümölcssaláta.

2. Alvás

Gyerekként: Miért kelnek fel a felnőttek reggel 6-7 órakor, ha olyan álmosak? Ráadásul mindig azt a rettenetes ízű löttyöt, a kávét isszák. Keljenek fel akkor, amikor már eleget aludtak, éjszaka úgysem parancsol rájuk senki, hogy "Este van, irány az ágy!" Teljesen feleslegesen morgolódnak. A délutáni szieszta pedig végképp hülyeség.

Felnőttként: Istenem, bocsáss meg, hogy nem értékeltem eléggé a délutáni alvásokat az óvodában - kaphatnék csak egy pár délutánt? A kávé lett a kedvenc italom. Mindegy, hogy instant vagy főzött, csak "üssön" - lehetőleg minél hamarabb. A szemem legkésőbb reggel hétkor kipattan, még a szabadnapokon is, akkor is, ha esetleg még hulla fáradt vagyok. A korai lefekvés pedig nem opció, hanem csodás lehetőség.

3. Munka

Gyerekként: Leginkább csillagász szerettem volna lenni, amíg rá nem jöttem, hogy komoly matematikai háttértudás szükséges hozzá. Ezenkívül természetesen megvoltak a szokásos körök is: balerina, énekesnő, titkárnő - utóbbi csak azért, hogy szép ruhákban járhassak majd aktatáskával.

Forrás: Shutterstock

Felnőttként: Lúzer kollégák, alkalmatlan főnökök, felesleges meetingek... Soroljam? Az életem során jobb és rosszabb munkák váltották egymást. A munkahelyen pedig akkor is mosolyogni kell, ha valami nem tetszik, mert pénzt kapok érte. A suliban legalább nem kellett eljátszani, hogy minden pillanatát élvezem...

4. Férfiak (fiúk)

Gyerekként: A fiúk hülyék. Folyton verekednek, disznó viccekkel traktálnak, és észre sem vesznek, hiába vagyok minden héten másik osztálytársamba szerelmes. Nem hiszem, hogy valaha is lesz fiúm, mert ahhoz szépnek és nagyszájúnak kell lenni.

Felnőttként (boldog 20-as évek): A fiúk még mindig hülyék, de legalább már észrevesznek, nem is kicsit. Már egyértelműen szép vagyok, nincs olyan nap, hogy minimum 2-3 helyes srác ne nézne ki magának a villamoson. Ami még jobb, hogy ugyanennyi féltékeny női tekintetet is kapok.

5. Rendrakás

Gyerekként: Minek szenvedjek, ha tovább tart a rendrakás, mint a rend? Nem értem, a felnőtteknek mi bajuk van a kupival, én vígan elvagyok a szanaszét hagyott ruhák közt. Ahelyett, hogy idegeskednének, inkább játszanának!

Felnőttként: Hát, ezt is megértük, zavar, ha az elveszett zokni párját a számítógép asztalon találom meg. A rendrakás még nehézkesen megy - valamiféle láthatatlan erő észrevétlenül rombolja a munkámat -, de mára már beágyazok, és a mosatlan sem marad állva sokáig. Nem akármi.

Mégis azt gondolom, hogy felnőttnek lenni jó - nem mintha sok értelme lenne összehasonlítani a két állapotot. El is ugrom pár doboz csokoládéért... miután kitakarítottam. Francba!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?