Köszönöm, hogy minden nap mosoly vagy az arcomon!

Én ezt nem értem. Kajak nem léptél még le. Sőt, azt találtad mondani, hogy mindig te szeretnél lenni az, akinek az agyára megyek. Ezt mondjuk, szerintem nem gondoltad át - mindenesetre egyedi bók, az biztos.

Elhalmozol hasonlókkal, én meg csak ámulok, és keresem a hibát a mátrixban. Pedig aztán lehet, hogy ez az egész egyszerűen csak úgy működik, hogy el kell járnunk a saját kanosszánkat, és a végén, amikor már kellően belehaltunk a sok "majdnembe" és "mégsembe", ott vár ránk a fapados, de Mennyország.

Szóval valahogy így. Én vagyok a te nyuszid, te meg az én gasztrokísérleti nyulam, ami asszem, egy kedvező leosztás - tekintve, hogy Gordon Ramsay hajleordításainak tankönyvi alanya lehetnék. De biztatsz, sőt, bízol bennem. Nem érzed rituális emberáldozatnak azt a filmet megnézni, amit én akarok, és nem válogatott kínzásnak éled meg az olyan hétköznapi apróságok megünneplését sem, mint az autóm 12. születésnapja.

Várod, hogy mesélhess esténként. Néha szabályosan csicseregsz, cserfesen, máskor vigaszt vársz, és úgy hiszem, kapsz is. Beengedtél. Múltba, jövőbe, habos-babos (és babás) ábrándokba, megengedve magadnak az elgyengülés luxusát. Kezet csókolsz, de úgy, hogy abban semmi mesterkélt, semmi teátrális nincs. Hát így szeretsz te.

Forrás: Shutterstock

Amikor a Pixar egy-két (mindegyik) remekműve közben hangosan hallatom az "Awww"-kat, és néha belefeledkezem a szappanbuborék-fújóm működési mechanizmusának vizsgálatába, nem az a reakciód, hogy milyen gyerekes vagyok, hanem csatlakozol, sőt rákontrázol. (Mondjuk, amikor kenterbe versz, azt utálom.) És nem kell 20 fekvőt lenyomnod ott helyben, hogy újra Férfinek lássalak. Az én érzelmes tesztoszteronbombámnak, aki sokszor többre értékel egy nagy ölelést, mint egy öltáncot, és ez jól van így.

Még vita közben sem hívsz a teljes anyakönyvi nevemen! És ha néha el is gurul a gyógyszered, bocsánatot kérsz, és őszintén vezekelsz, mielőtt még azt hinném, darabokra hullik szét minden. És tanulsz. Rólam, magadról, hibákból - ez az egyik szexepiled.

Cinkostársam lettél a bolygó megmentésének tervezésében, kuktám a konyhában és vándorbotom ezen a hosszú úton. Önként és dalolva vállaltál felelősséget azért, akit megszelídítettél - értem. És én, aki úgy tartja, hogy az élet nevű nagy játékos bármikor közbeszólhat - és aki ezt a játékszabályt alázatosan el is fogadja -, néha arra eszmélek, hogy... elhiszem.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?