Sosem fogom elfelejteni az első csókot...

13 éves volt, mikor úgy döntött, feljegyzi minden egyes csókját egy emlékkönyvben - vagy legalábbis mindegyiket, ami számít. Épp félórája esett át az eget és földet rengető, világokat megmozgató, örök választóvonalat jelentő első csókon...

Úgyhogy friss volt az élmény. Még mindig reszketett a keze, miközben megfogta a tollat, és írni kezdte az üres papírra:

"Kedves naplóm! Ma Csabi megcsókolt. Tényleg, igaziból! A valóságban!! A suli mögött álltunk, de már nem volt ott senki. Aztán egyszer csak megfogta a kezem, és odahúzott magához. A szája olyan puha, amilyet még sosem éreztem, de komolyan. Mikor először átdugta a nyelvét, az kicsit furcsa volt, olyan vízízű, aztán meg csiklandós, ahogy elkezdett vele körözni.

Kuncogtam is kicsit, de nem sértődött meg, hanem megsimogatta az arcomat, aztán a szájával kezdte simogatni a számat, és akkor abbahagytam a kuncogást. Meleg, jóleső érzés volt. Olyan, amitől lassan elfelejtettem, hogy azon aggódom, vajon jól csókolok-e. Aztán azt is, hogy ki vagyok, és egyáltalán hol vagyok... Csak az a puha, meleg csoda maradt, egy egészen furcsa álomvilágban..."

Mikor letette a tollat és jólesően elmerengett a történtek felett, még biztos volt benne: tényleg minden fontos csókját feljegyzi majd. A napló oldalai valóban szaporodtak egy ideig, aztán persze a leírások elmaradtak - a csókok azonban nem... Pedig valamennyi fajtára sor került a gyorsan szálló évek alatt.

Forrás: Shutterstock

Korán - már 17 évesen - megismerte azt a birtokló szenvedélyt, aminek a csókja szinte marcangolta az ajkait, és olyan égő érzést hagyott maga után, hogy másnap alig bírt beszélni. Hónapokig állta a sarat: vadmacska módjára viszonozta a heves harapásokat a sokszor szinte vérig menő csókcsaták során. Ezzel a fiúval vesztette el a szüzességét is, de aztán hamar rájött, hogy a srác nemcsak a csókjával követel hatalmat, hanem mindenhogyan. Így néhány szélsőséges féltékenységi jelenet után szakítottak.

A főiskola során belekóstolt a futó smárolásokba, amikor a tánctól és az italtól megrészegülve csak úgy összehajolt valakivel egy-egy bulin. Kiélvezte az idegen ajkak ízét, a pozitív - vagy éppen negatív - csalódásokat, melyek során rájött: a csóktechnika közel sem mindig egyenesen arányos a helyesség vagy a menőség mértékével. Végül megismerte azt a csókot, ami mindig és mindenkor biztonságot ad, mert igazi, komoly, kölcsönös szerelmen alapul. A férfi pedig, aki örökre elvarázsolta ezzel, a férje lett.

A házasévek során mindenféle csóktípusra sor került: volt játékos, gyengéd, szenvedélyes, kihívó - de haragos és megbocsátó is. Volt kötelességszerű és futó, különleges és ünnepi. Kapkodó, ruhaletépős és órákig tartó...

Hatvan felé aztán már a csók is más jelentést kapott. A nyelveknek jóval kevesebb dolga lett, az ajkaik viszont még mindig sűrűn találkoztak - igaz, sokszor már csak egy cuppantás erejéig. Ám ha megnézte a tükörben ráncos, vénülő ajkait, mégsem volt szomorú. Hiszen minden íz, minden érintés, minden csók emlékét örökre megőrizték... "Még emlékkönyvre sincs szükség hozzá" - jutott eszébe.

Merengett még egy darabig felidézve az elmúlt éveket, majd elmosolyodott, kiment a férjéhez a nagyszobába, és hosszú csókot nyomott a fotelban olvasó, ősz férfi szájára. Boldog volt.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?