Készülj fel: a nagy Ő sem lesz tökéletes!

Mindannyian őrzünk egy hosszú listát magunkban azokról a tulajdonságokról, amikkel rendelkeznie kellene a férfinak, akire vágyunk. Amikor elkezdődik egy kapcsolat, a partnerünk tekintetén kívül ezt is izgatottan fürkésszük.

Vajon melyiket fedezzük fel benne? Tudni szeretnénk, mennyire hasonlít arra az elképzelt ideálra, akiről úgy véljük, hozzánk illő lenne. Az igazi, aki mellett majd boldogok lehetünk - hiszen, ha mindent megad, amire vágyunk, akkor nem lehet hiányérzet a szívünkben. Mellette a mindennapok könnyűek, a problémák távoliak, a vágyak szenvedélyesek lesznek.

Aztán rádöbbenünk, hogy a férfi, akit kezdünk egyre jobban megismerni - és talán megszeretni is -, sok dologban különbözik a listánkon szereplőtől. Mert esetleg nem érzékeny, inkább racionális. Számára nem olyan fontos az ölelés, ahogyan az sem, hogy napközben háromszor felhívjon minket. Igaz, hogy kedves a maga módján, ami viszont különbözik a mi igényeinktől.

Elkezdünk csalódni: benne, a lehetőségben, az eltervezett közös jövőben. Mert más, mint amilyennek hittük, más, mint mi vagyunk. Szomorúak, majd kicsit reményvesztettek leszünk, hiszen ha pontosan tudjuk, mire vágyunk, akkor miért nem kaphatjuk meg? Miért kell olyan keményen keresni, és miért olyan nehéz rátalálni?

Csalódunk, újra és újra, és mindegyik eset után hozzáírunk a listánkhoz pár új tulajdonságot. Mert a sikertelen kapcsolatból megtudtuk, mi hiányzott a legjobban, és mire van még szükségünk: megértésre, közelségre, kimondott szavakra, kimutatott ragaszkodásra. Már nem az okokat keressük tovább, csak azt, aki mindezt megadhatja nekünk.

Forrás: Shutterstock

Majd egyszer, egy magányos pillanatunkban, amikor összegezzük a múltat és félőn tekintünk a jövőbe, rájövünk: a lista, amit őrizgetünk, saját magunkról szól. A mi ajándékainkról, amiket leendő párunknak tudunk nyújtani: kedvességről, szerelemről, mély érzelmekről. Mindarról, ami bennünk van, és minket jellemez. A felismeréstől pedig hirtelen minden könnyűvé válik, és egy nagy kacagás közben rádöbbenünk, hogy rossz helyen kerestünk. Hiszen mindig is velünk volt, mélyen bennünk mindaz, amiről azt hittük, boldoggá tehet minket.

Hirtelen világossá válik, hogy nem egy másik ember lesz elégedettségünk forrása, hanem mi magunk, és ez olyan erőt és boldog hitet ad, amivel minden sokkal egyszerűbbé válik. Már tudjuk, hogy nem azt a személyt kell keresnünk, akit a lista alapján elképzeltünk, hanem azt, aki értékelni tudja mindazt, amiről a lista szól.

Akinek pont az kell, amit mi nyújthatunk, amivel mi tudunk boldoggá tenni valakit. Mert a kincs bennünk rejlik, lelkünk listája pedig továbbra is fontos lesz, de most már más szempontból. Azért, mert büszkék vagyunk rá, hogy ezek alkotnak minket, hogy ennyi mindent adhatunk.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?