Egy szemetesláda volt a lelkem, tele érzelmi hulladékokkal!

Ha valamit, akkor azt megtanultam az elmúlt években, hogy a legtöbb ember eltitkolja mások elől a fájdalmát, a félelmeit, a gyengeségeit. Sőt, sokszor még saját maga elől is.

Az ellentmondások korát éljük: szabadon tanulhatunk, élhetünk, dolgozhatunk szinte bármelyik országban - bárkik lehetünk, bármit megtehetünk. Ám ha lelki dolgokról esik szó, elmenekülünk, bezárkózunk vagy kényszeredetten hümmögünk. Nekem is azt tanították, hogy soha ne adjam ki magam teljesen, ne engedjem, hogy mások belelássanak az életembe.

A mi családunkban nem volt szokás szerelemről, szexről, betegségről beszélni. Én pedig nagyon meg akartam felelni, ezért mindig próbáltam "jól viselkedni". Aztán ezeket a rossz mintákat vittem tovább a párkapcsolataimba is.

Mindig erősnek mutatkoztam, nem akartam, hogy mások gyengének, sebezhetőnek vagy kiszolgáltatottnak lássanak. Persze sokszor szenvedtem attól, ha valamivel megbántottak, mégis hallgattam. Inkább elrejtettem a mosolyom mögé a fájdalmamat, így még akkor is álarcot viseltem, amikor meztelen voltam.

Ám az elfojtott harag, csalódás és félelem egyre jobban feszítette a bensőmet, hatalmas pusztítást okozva ezzel a lelkemben - igaz, ez lassú folyamat volt. A depresszió pedig rávilágított a valóságra, amit addig nem vettem észre. A feldolgozatlan sérülések, ki nem mondott szavak újra meg újra visszarántottak oda, ahol a sérülést szereztem.

Forrás: Shutterstock

Hiába mutattam a külvilág felé, hogy könnyen túllépek mindenen. Észre sem vettem - mondjuk, hogyan vehettem volna észre, ha ez volt számomra a természetes? -, hogy a múltban ragadtam, és nem változtattam, csak csendben tűrtem. Az évek alatt olyan mértékű emocionális hulladék halmozódott fel bennem, amit képtelen voltam egyedül kezelni.

Végül egy pszichológus segített megérteni, hogy miért kerültem mélypontra. Tulajdonképpen ő világított rá arra is, hogy az érzelmek kimutatása nélkül semmilyen kapcsolatot nem lehet életben tartani. Ha folyton ugyanazokat a cselekedeteinket ismételjük, ugyanazokat az eredményeket produkáljuk.

Ahhoz, hogy ténylegesen megváltozzunk, először ki kell törnünk a csapdákból, amik fogva tartanak. Igenis túl kell lépnünk a korlátainkon, és edzeni kell bizonyos tulajdonságainkat, ahogyan azt a profi sportolók teszik. Néhány terápiás ülés után elhatároztam: ezentúl minden máshogy lesz, nem hagyom, hogy a félelmeim uralkodjanak a szívem felett. Sok férfit elvesztettem már emiatt, akiket sosem kapok vissza, és mérhetetlenül sok időt vesztettem el az álarc viselésével. Nem akarok még többet!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?