Pesti fiú - vidéki lány: túl nagy a szakadék közöttünk...

Budapest. A főváros, ahol pezseg az élet, és ezernyi árnyalatát felfedezheted egy hónap alatt. Ahol mindenki pörög - hajnali háromkor is ehetsz kebabot, és tuti, hogy hétköznap is találkozol becsiccsentett emberekkel a villamoson.

Ilyen Pest egy kívülálló szemével az első hónapban. Ilyennek láttam én is - egy folyton zajos városnak, ahol ha be akarsz ülni egy felkapottabb bárba, jobb, ha előre foglalsz magadnak helyet. Aztán az első hónap izgalmas pillanatainak lecsengése után jött a fordulat: az első randi. Vidéki lány a tősgyökeres pesti sráccal. A két véglet találkozása ébresztett rá: nem fog számítani, hány hónap telik el, lélekben mindig is vidéki maradok.

A tányéron lévő szárnyasról az jut eszembe, ahogy gyerekként sikítva futottam a kakas elől nagymamám kertjében - míg ez az édes fiú azt magyarázza, merre van Csepel... Aztán, mikor a nővéremék kertjében sokkos állapotban néztem, hogy folyik a vér a levágott tyúk torkából. Később már nevetve, talpig vizesen álltunk ugyanabban a kertben a sógorommal, kezünkben egy-egy pisztolyfejes locsolóval, a nyári forróság közepén.

Vajon egy panelban nevelkedett pesti fiú érti majd, milyen bohókás ez az emlék számomra? Vajon érti majd azt humort, amivel mi, "falusiak" szórakoztatjuk egymást? Különbséget tud tenni köztem és az igazi vidéki között, aki hajnalban kel, hogy megetesse a jószágait?

Ültem a Rákóczi utca egyik fancy bárjában, és minden gondolatom a magány szürke ködfátyoljában úszott. Kibámultam az ezernyi színekben villódzó városra, és szerettem volna otthon lenni... Ülni az ágyon, ostoba mémeket olvasni és megbeszélni a lakótársammal egy pohár bor mellett, hogy milyen volt a mai munka. Szerettem volna felhívni a családomat és hallani a hangjukat.

Néhány óra jófejkedés után kértem, hogy menjünk el onnan. Hazudtam, hogy nem hallom őt rendesen a zsivalytól, pedig a valódi ok egészen más volt: a másik asztalnál ülő baráti társaság. Hangosan énekeltek a szülinaposnak a meglepetés torta mellé, és én mosolyogva néztem őket, hiszen nekem is olyan sok szeretni való barátom van - otthon. Ez a gondolat pedig csak fokozta a honvágyamat. Minden barátom messze van tőlem, haza sem tudok menni hozzájuk, pedig pár nap, és én is ünnepelek. Egyedül.

Forrás: Shutterstock

Az utcára kilépve sejtettem, hogy sétálni akar majd. Vajon tudja, hogy nálunk, a városban nincs olyan busz, ami hajnalban is jár? Vajon érti, miért nem akarok már andalogni? Ha hazavinném, talán fel sem fogná, miért üres a városkánk szombat délután fél kettőkor, és hogy nekem ez ugyanolyan természetes, mint neki az, hogy hajnali fél kettőkor felszáll a négyes villamosra.

Néztem a csillogó barna szemeit, és szinte magam előtt láttam a múltját, ahogy mesélt. Elmondta, milyen rosszcsont kölyök volt - de még sosem evett hagymás vért. Néztem a széles mosolyt az arcán, ahogy a szája körül kis gödröcskék lesznek, és nem értettem a vidámságát.

Pedig épp arról meséltem, milyen csintalan gyerek voltam. Fára másztam a régi házunk kertjében, és sírva kértem a kutyát, hogy hozzon segítséget, mert féltem a magasban. Na, meg hogy a nővérem 14 évesen fakanállal ütötte a fenekemet, mert nem akartam felásni a kertet, hogy ő paradicsomot és paprikát tudjon ültetni.

Egy háztömbnyi séta után kértem, hogy menjünk haza. Az úton néha összeütközött a vállunk, ahogy kikerültem a járdán valami gyanúsat, ám egy pesti hónap után már fel sem tűnik, hogy ez is érintkezés. A napi rohanásban egymáshoz érünk, és szaladunk is tovább. Nincs idő elnézést kérni vagy kikerülni a másikat.

A randi öröm helyett csak kétségeket és honvágyat ébresztett bennem. Ma viszont meglátogatott egy otthoni ismerősöm. Másfél óra feltöltődést adott a közös kávézás. Viccet csináltam abból, milyen magányos itt az élet, és hangosan kacagtunk a nehéz pillanatokon. Talán ő is ideköltözik majd, hogy együtt sírjunk és nevessünk. Ám addig maradok én meg Pest - és ez a nehéz, nyomasztó kapcsolat közöttünk, míg az egyikünk meg nem törik és el nem fogadja a másik különbözőségét...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?