Mai fiatalok és a gyerekvállalás: Régen szerintetek könnyebb volt?

- Apa, ti hogy csináltátok, hogy olyan sokáig együtt tudtatok maradni anyával, és eszetekbe sem jutott, hogy kettesben, gyerek nélkül éljétek le az életeteket? Biztos mindent készen kaptatok a nagyiéktól.

Mindenetek megvolt, amikor összeházasodtatok, így nem kellett semmiért megküzdeni, ugye? Persze, azért nehéz lehetett, miután megszülettünk. Hogy lehet, hogy nem rontották meg a házasságotokat a körülmények? Mi nem is akarunk gyereket vállalni, nem merünk kitenni egy emberkét ennek a rossz világnak. Nem akarjuk, hogy ezt lássa, ami most van. Egyszerűen nem tehetjük ki annak a veszélynek, hogy esetleg ne legyen tutira jó helye, amikor megérkezik.

- Panaszkodtok, hogy szar az élet, és nem mertek gyereket vállalni? - mordult fel az öreg a fia szavaira. - Azt mondjátok, hogy erre a világra nem nemzetek, nem szültök utódot? Mitől, és főleg miért féltek?! Nincs háború, nincs éhínség, semmi nem ad okot arra, hogy lemondjatok a gyermekáldásról, ami a legnagyobb boldogság két, egymást szerető ember életében. Mit gondolsz, mi úgy házasodtunk össze, hogy azonnal beköltöztünk egy kacsalábon forgó palotába, és minden a helyén volt, amikor megszülettetek? Semmink nem volt: se lakás, se autó, se megtakarítás. A két kezünkben elfért anyád hozománya.

Mielőtt összeköltöztünk, mindketten a szüleinknél laktunk, egy kis lakásban. Anyátoknak megvolt az a kiváltsága, hogy volt egy saját szobája, míg én együtt éltem a testvéremmel 13 négyzetméteren. Egyáltalán nem voltak optimálisak a körülmények, fiam. Nem volt szinte semmink, mégis vállaltuk, amit vállalnunk kellett ahhoz, hogy boldogok legyünk.

Szerettük, becsültük, tiszeltük egymást, akarattal soha nem bántottuk, nem sértettük meg a másikat. Ez volt a "vagyonunk". Mi még tudtuk, hogy mi az a boldogság, mert nem az anyagi dolgoktól tettük függővé, mint a mostani generáció. Tudod, mi volt meg nekünk régen, ami nektek még nincs, de remélem meglesz!? A magunkba és az egymásba vetett hitünk.

Forrás: Shutterstock

Mi még bíztunk az erőnkben, pedig egyáltalán nem volt kiszámítható a jövőnk. Akkor esett szét és alakult át a világ, egymás után szűntek meg az addig biztosnak gondolt munkahelyek. Ám mi csak arra figyeltünk, amit éreztünk: a szerelemre és a szeretetre. Egymás kezébe adtuk a sorsunkat, bízva abban, hogy a másik soha nem él vissza ezzel.

Mi nincs meg nektek, amitől boldogok lehetnétek? Egészségesek vagytok. Van jól fizető állásotok, saját lakásotok, ami ugyan "csak" kétszobás és nem elit környéken van, de a tiétek és ráadásul tehermentes. Nincs mitől félnetek, mégsem hallok mást a szátokból, mint panaszt és rettegést a jövőtől.

Miért nem mertek bízni magatokban? Nem kell, nem lehet és nem is szabad mindent előre tudni, és nem szabad mindenbe csak akkor belevágni, amikor ti uraltok minden körülményt!

Azt hiszed, nekünk sikerült volna életben tartani az egymás iránti érzelmeinket, ha nem hiszünk abban, hogy elmúlik a rosszkedv és a betegségek? Ha nem bízunk benne, hogy mindkettőnknek lesz újra biztosnak mondható munkahelye? Nem tudtuk, mi vár ránk két év múlva, de még azt sem, hogy mi lesz abban az évben, mégsem riadtunk meg. Kitartottunk, és hittük, hogy minden úgy alakul, ahogy a legjobb lesz.

Mi még annyira sem voltunk urai az életünknek, mint ti, de ez mégsem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyermeket akarjunk. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy legyen hitetek, fiam - különben soha az életben nem lesztek boldogok!

Molnár Csanád novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?