Uraim! Ne gondoljátok, hogy nőnek lenni olyan marha könnyű!

Mióta már a lányom is boldog piros betűs napokat él, sokszor elgondolkodom, milyen szívás nőnek lenni.

Nyilván a menstruáció a felvételi vizsga napján jön meg, vagy egy fontos fellépésen, ahol kötelező a hófehér ruha. A tengerparti nyaralást is nehéz úgy ütemezni, hogy ezer százalék biztosan megússzuk a nyaralást betét- és tamponcserélgetés nélkül. Azt meg, hogy a fontos randijainkat tönkre kell tegye a menstruáció, szerintem még időszámításunk előtt, Hammurapi megírta a törvényeiben...

Gyenge vs. erős nő

Mindenki tisztában van azzal, hogy fizikai erőnk nem mérhető össze a férfiakéval, ezért aztán milyen jó nekünk, hiszen tenyerükön hordoznak minket a pasik. Mi vagyunk a gyengébb nem. Hurrá! Kár, hogy ennek is van azért negatív oldala.

Én a gyengeségből csak annyit szoktam érzékelni, hogy az orrom alá dörgölik, mikor képtelen vagyok kinyitni egy befőttes üveget vagy beakasztani egy trambulin rugót a helyére. Mert mikor 2 karton vizet, 3 kg krumplit, 5 kiló lisztet hordok be a házba bevásárlás után egy szuszra, az smafu. Vagy mikor kézben viszem fel a babakocsit az emeletre, mert nincs lift.

Nem beszélve arról, mikor az ölemben vonszolom haza a fáradtságtól kapaszkodni sem tudó gyereket a játszótérről - zsebemben mázsás kavicsokkal, fogaim közt egy műanyag motorral, hátamon egy hátizsák játékkal. Ilyenkor miért nem veregeti meg a vállam senki, hogy milyen piszok erős vagyok? Bezzeg Toldi Miklósnak igen! Az ő erejének emléket is állítottak. Az én erőm meg láthatatlan...

Nem beszélve arról, hogy egy nő igazi ereje nem is az izmaiban van. Valahol minden porcikájában. Előkapja a bajban, ha védelmeznie kell a gyermekét, ha ki kell mászni egy lelki válság sötét mélyéről, ha támasza kell, legyen annak, akit a legjobban szeret, vagy ha csak úgy szüksége van az erőre.

Forrás: Shutterstock

Ha mindig mosolyogsz, butának tűnsz!

Az is jó, hogy egy nő bármit el tud intézni, ha mosolyog. Kedvességgel, néhány jó szóval azonnal célba ér egy férfinál. Milyen jó, hogy van nekünk ilyen titkos fegyverünk! Egy mosoly, és már meg is nyertük a háborút. Vagy mégsem?

Úgy érzem, az ilyen mosolynak az az ára, hogy oltári butának tűnök tőle. Mert hát, titkos fegyver ide vagy oda, véleményem azért van, de ha a mosolygás mögé rejtem, akkor ott is marad. Ha meg ott marad, legközelebb a pszichológus csalogatja ki belőlem. Szerintem szívás mosolygós, kedves nőnek lenni - akkor is, ha én is sokszor élek ezzel a trükkel, belekényszerítve magam a "jó feleség" szerepbe.

Családanya vs. dögös nő

Szoktam látni, hogy e két dolog nem üti egymást. Ma ilyen világ van. A közösségi oldalakat ellepték a tökéletes nők-feleségek-anyák, három gyerekkel, kockás hassal, műtermi tisztaságú lakással. Éppen fodrászhoz mennek, vagy körmöshöz, esetleg a plasztikai sebészhez. De annyira szupik, hogy még arra is van idejük, hogy két program között - makulátlan külsővel - kicsit meghintáztassák a gyereküket a játszótéren. Nyilván ez bárkinek megy, csak akarni kell!

Esküszöm, meg is próbáltam, de a sok próbálkozásnak mindig az lett a vége, hogy a tökéletes családanya szereptől elég messze kerültem, viszont nagyon dögösen aludtam el a tv előtt este a kimerültségtől.

Levonva a következtetést: nőnek lenni totál szívás, de ha nem lennék nő, akkor is nő szeretnék lenni. Mert nőnek lenni izgalmas, változatos, bonyolult, sírós, nevetős és imádnivaló szerep.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?