Nem leszek szépen festett váza a polcodon!

Nem akarok hétköznapi ember lenni az életedben, ahogy te sem az enyémben. Nem akarok üres szóvirágok között sétálni egy sehova sem vezető úton. Szedhetek egy csokorral magamnak, és a kabátod hajtókájára is tűzhetek belőle...

Ám ettől csupán a jelent színezzük ki és "pillanatemberekké" válunk. Nem csak a szerelmed akarok lenni, mert a lángoló érzések hamar kiégetik a holnap papírját, és a hamu között már hiába kotorászunk, parányi, izzó parázsmorzsát keresve. Ha így érzed, hátralépek, és rám se gondolj többé! Nem a vágyad tárgya kívánok lenni, és te sem lehetsz csak az. Nem szépen festett váza a polcodon, a többi között. A sorbanállás nem nekem való.

Persze, ettől még azt akarom, hogy vágyj rám. A hiányom billogot süssön a szíved kérgére, ami esténként, mikor nem vagyok veled, sajgón izzon fel, és minden sejtedet járja át az érzés: "hiányzik". Ha a szemed elé kerülök, mindig azt lásd bennem, akit először megpillantottál!

Aki iránt a vágyad nem szűnik, hanem napról napra erősödik. Azt akarom, hogy az érintésed elkísérjen a hétköznapokba, és a testemen apró elektromos kisülések emlékeztessenek arra, amikor a bőrünk összeért.

Nem közhelyes módon akarok a társad lenni, aki mirtusszal a fején fogadja meg melletted állva, hogy "jóban-rosszban", aztán vagy betartja, amit ígért, vagy nem. Velünk nem történhet meg, hogy idővel beszürkülnek az együtt töltött napok. Én valami más akarok lenni neked... A cinkosod. A szövetségesed. Aki a bőröd alá bújik, és egy a lélegzete veled. Akinek a bőre alá fészkelted magad, aki melletted áll majd, ha megbicsaklana a bokád, és tudja, hogy te is elkapnád hasonló helyzetben.

Forrás: Shutterstock

Akivel olyan mélységeket és magasságokat élhetek meg, mint még soha az életben. Egymásnak dönthetjük a hátunkat, és azt mondhatjuk: "Ezt a véd- és dacszövetséget senki és semmi nem szedi szét." Az általunk megszentelt földre senki nem teheti be a lábát, mert szilánkokra törheti a szerelmünket, és mindkettőnket megsebezhet. Ezt nem akarom... Ha nem tudod mindezt megfogadni, nincs helyünk egymás mellett.

Olyan kapcsolatot akarok, ahol nincs ego rángatta "én" és istenített "te", de van helyette szabadság. Mert megadom neked, és te megadod nekem. Ahol vagy te, vagyok én, és vagyunk mi.

Ahol nincs megkötve a kéz, sem a láb, nyitott az ajtó, csupán a döntéseinken múlik, hogy kilépünk-e rajta, vagy sem. Ha úgy döntenék, nem húznál vissza, és én sem néznék hátra. Ha úgy döntenél, nem húználak vissza, és te se néznél hátra.

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de azt igen, hogy nekivágunk-e. Nem alapozzuk olyan mondatokra a közös életünket, amelyek azzal kezdődnek: "ha", "csak", "lehet". Nem tervezünk, csak csatlakozunk egymás mellé. Amíg a homlokomnak feszíted a homlokod, és lázas leheleted csókot kér, addig nem lehet baj: együtt haladunk az érzésekből és szenvedélyből kikövezett úton, és összeér a kezünk.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?