Alázattal teli szerelmet érdemelsz, mert igazi férfi vagy!

Talán igaza lenne... Túl vagyunk a szeretkezésen, és a szerelemmel teli alázat megtölti a bensőmet. Hálával gondolok az elmúlt percekre és órákra. Mielőtt a közelembe kerültél, önelégülten éltem az életemet. Azt gondoltam, erős vagyok és határozott, rendíthetetlen és sebezhetetlen. Mindenről volt véleményem, azt gondoltam, nekem mindent szabad: szívekre taposni, kiszórni a férfiakat az életemből...

Aztán jöttél te, és minden megváltozott. Nem az a dominancia előtt hajlok meg, amely kínoz, amely felsőbbrendű és elnyomó - ez nem a sajátod. Az előtt, ami képes volt visszabillenteni az egyensúlyt a fejemben és a szívemben. Nem követelsz, csak kérsz. Nem döntesz, hanem rávezetsz. Nem legyintesz, hanem meghallgatsz. Az a fajta hozzáállás ez, amire csak az igazi férfiak képesek. Velük született, és nem hiszem, hogy tanulható.

Egyetlen pillantásod elég ahhoz, hogy elhallgattasd a szószátyárságomat. Egyetlen mozdulatod felér száz leckével. És én szorgos diákként tanulom, miként húzzam le az önteltség hártyáját a szememről, hogy reálisan és emberibben lássam a világot. Megláttad a potenciált bennem, és én meghajlok ez előtt. Szelídebbé szerettél, és ahogy telt az idő, megtaláltam a helyem.

Elvesztettem a képességemet, hogy játszmázzak, egész egyszerűen azért, mert nincs rá szükségem. Hozzád nem kell. Levetkőztem melletted a manírjaimat, elhagytam a kényszeres megfelelést. Megmutattad, hogy tűsarkú cipő és smink nélkül is szerethető és szép vagyok. Soha nem éreztem magam annyira nőnek, mint amikor reggel felébredtem melletted, és nem volt rajtam se csinos ruha, se rúzs vagy egyéb "filter" - csupán a tekinteted sugara, amiből megtanultam érteni a csendet.

Nem kápráztatsz el drága ajándékokkal, de annál több élményt élek meg veled. Soha ennyi mosolyránc nem húzódott a szemem sarkában, mint amióta a részeddé lettem. Vidámmá tettél, mert nem kéred, hogy megfeleljek neked, és nem is érzek rá kényszert. Csak annyit fogadok be a tanításaidból, amennyit gondolok, mégis óriási a változás. A szerelmedtől az értékrendem is más lett. Hát hogyne hajolnék meg ez előtt?

Szeretném, ha sok ilyen férfi lenne a világban, mert hiány van igazi férfiakból, és hiány van igazi nőkből. Most itt térdelek előtted, és talán ha valaki kívülről lát, azt gondolja: megalázkodom. Ám én már tudom, hol a helyem, hiszen a kezed mozdul és magához húz...

Igen. Itt a helyem. Veled, melletted: mert még soha máshol nem voltam ennyire Nő.

Nyitókép: Shutterstock