Rettegek, hogy elbukom anyaként...

Kedves ElégJóAnyaVagyok csoport tagjai, új anyatársunk az alábbi szülői dilemmával fordul felétek, és várja segítő gondolataitokat:

Azt gondolná az ember, ha számos tortúrán és válságon megy át, nincs olyan helyzet, ami kifogna rajta. Tulajdonképpen így gondoltam én is mindaddig, amíg szembe nem kerültem egy nem várt dilemmával.

A történetünk manapság nem ritka, mégis nehéz erről mesélni. Szerettünk volna gyermeket, de a baba nem jött, számos vizsgálat és reményteli év után végül a lombikozást javasolták. Három lombikon voltunk már túl, és mind nagyon fájdalmas volt a számunkra - túl sok veszteséggel és gyásszal járt. Éppen ezért a figyelmünket mindig tudatosan az aktuális dolgokra irányítottuk - hisz a sok trauma után az lett a túlélési taktikánk, hogy nem álmodoztunk, nem reménykedtünk, nem fantáziáltunk.

Aztán a negyedik lombik után az orvos tájékoztatott, hogy a nem várt öröm dupla örömmé lett! Sohasem gondoltunk igazán bele, hogy ez az eshetőség is fennállhat. Hihetetlenül örültünk!

Majd a boldogság helyét átvette a gyakorlatias hozzáállásom - elvégre két pici gyermekért fogunk felelősséggel tartozni. Fel kellett készíteni magunkat nemcsak testileg, lelkileg, mentálisan, hanem racionálisan anyagilag - és a lakás szempontjából is.

Igen ám, de a szülőségre, anyaságra felkészítő irodalmak, önsegítő könyvek valahogy megfeledkeznek bizonyos szülői, anyai etikai dilemmákról, amikre így nem kaptam választ. Például, hogy mi van akkor, ha ennyi év várakozás után elbukom anyaként?

Forrás: Shutterstock

 

Egészen magamra vagyok hagyatva a dilemmámmal, az anyai kétség és bűntudat fogságában örlődöm jelenleg is. A férjem lerázta magáról a kérdést egyszerűen azzal, hogy nőként túlgondolom, vagy hogy biztos a hormonok okozzák a lelkiállapotomat - ezért egyfolytában etet, hátha a vércukrom az oka, és a szénhidrát, a csokoládé okozta boldogsághormonok helyre billentenek. De nem segítenek... Azóta alig alszom éjszaka.

A másfél szobás lakásunk jóindulattal harmincöt négyzetméter. Így fogjuk a lakást majd négyen lakni, tehát nem lesz nagy a mozgásterünk.... Szóval, a váratlan dupla öröm miatt két kiságyra lesz szükségünk, és megelégszünk egy pelenkázóval.

De ha egy nagy kétszemélyes babaágyat veszünk, abban is az egyik babánknak... szóval, tudom, hogy butaság, de a sarokba kellene kerülnie... És tudom, hogy őrület, de nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy a rossz gyerekeket teszik a sarokba! Hát most melyik babánkat tegyem oda? Hát micsoda sorskönyvet csinálok annak a kisbabánknak, akit a sarokba teszek?

Ha egyszerre sírnak, akkor melyikhez menjek oda elsőnek? Végén még miattam fog, de lehet, hogy mindketten évtizedekig pszichoanalízisbe fognak járni, mert nem tudják majd feldolgozni a gyermekkori traumákat, amiket okoztam nekik! Kérlek, segítsetek! Köszönöm, egy kezdő anyatársatok.

Bacsinszki Petra novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?