Levél a leendő gyermekemhez...

Még nem készülsz az élet és a szerelem boszorkánykonyhájában, de az apukád - ha kitart addig mellettem - úgy néz ki, horogra akadt. Kicsit még kettecskézünk, adunk magunknak időt - inkább talán én neki, tudod, rá még vár néhány tapasztalás -, de gondolatban és lélekben már készülünk rád, a felkészülhetetlenre. :)

Annak idején a fogai után a vezetéknevét csekkoltam először a potenciális apajelölt srácoknak, és ha az nem y-ra végződött vagy "Szent"-tel kezdődött, a többi paramétert extra szőrösszívűen pontoztam. Nomen est omen, gondoltam akkor, de ezeket a bugyuta sallangokat rég levetkőztem. Na jó, a formás ajkak azóta is lázba hoznak, de ha a leendő édesapád intelligens, jókedélyű, jószívű és bónuszként még sportolni is szeret, a többit csak kifundáljuk valahogyan. És csak neked megsúgom: ilyen.

Na de, hogy mi az ars poeticám a gyereknevelést illetően? Milyen anyuka válik majd belőlem (ha ez a kettő mindig ugyanaz lenne...)? Bár tudnám... Ringatni is foglak, de néha megpróbálom majd elérni, hogy magadtól megnyugodj - plüssállatok egész garmadája lesz ebben a segítségedre. Te leszel az egyetlen ezen a Földön, aki összenyálazhatja, mi több, kisajátíthatja Charlie-t és Misut - kérdezd majd meg apát, mekkora kiváltság ez!

Előbb tanítalak majd meg snowboardozni, mint bicajozni, és előbb fogsz csobbanni a Balatonban, mint... gyakorlatilag bármit, viszont biztosan lesz olyan, hogy minden elvet, elképzelést és azok ellenkezőjét is sutba dobom, ha neked úgy lesz jó.

Nem tudom megígérni, hogy nem leszek néha napján türelmét vesztett, elgyötört és méltatlanul káromkodó, de nézd majd ezt el nekem, kérlek! Anyának lenni - már most tudom - embert próbáló feladat, de szebb, úgy tartom, nem nagyon van. Anyának, és persze apának. Olvasok majd neked sokat, és néha improvizálok is, ahogy az én apukám tette annak idején.

Énekelni... azt ne kérd, kincsem! :) Inkább segítségül hívok majd balzsamos ír dallamokat, Santana bácsit és a búgó hangú Norah Jonest, vagy ha az Alma Együttest követeled, fogcsikorgatva ugyan, de belemegyek. Ha megihletnek, zenélhetsz a konyhai lábosokon (emberi időben), anyukád szerint úgyis a dobosok a legdögösebbek, a szomszéd pedig kibír ennyit. Ha nem, akkor meg lekenyerezem valami fantörpikus sütivel.

Merthogy főzök-sütök ám majd neked, eleinte kevesebb, majd reményeim szerint egyre több sikerrel! Kajacsata nincs. Jó, néha, nem püré állagú ételekkel, fejre célozva, mert az Ariel kész átverés. Dögönyözés és csimpaszkodás lesz dögivel! Azt bocsásd meg, hogy nincs kézügyességem, apukádnak viszont annál inkább, úgyhogy ő lesz a hivatalos gyurma mentorod.

Forrás: Shutterstock

Csak egészséges mértékben fogok az agyadra menni amikor nagyobb leszel, és csak mérsékelten viselkedem majd kínosan a barátaid előtt (de előre szólok, hogy a bárpultnál ücsörgés parókában és napszemüvegben nem meríti ki a kínos fogalmát).

A nagymamád, hááát... fogalmazzunk úgy, hogy nem egy hétköznapi nő, kevésbé klasszikus mamatípus, de hogy minden csínytevést engedni fog, az tuti. Mit engedni? Ő lesz az értelmi szerző... Találtam tavaly az egykori gyerekszobámban egy számomra idegen Csipkerózsikás fémdobozt, ami csordultig volt neked szánt rucikkal - úgyhogy tagadja ugyan, de vár téged nagyon. De legalább a nagypapád sztenderd lesz, a szó legjobb értelmében. :)

A másik nagyid kemény asszony, de fogadni mernék, hogy pikk-pakk meglágyítod. Mindegyiket tömöm vitaminokkal meg nyomelemekkel, hogy ott lehessenek minden fontos pillanatodnál - akárcsak az én nagyszüleim, amikor véget ért az első napom az iskolában, vagy amikor az a négylábú, szőrös maffiózó felfalta a ballagási tortámat. True story!

Arra foglak tanítani, hogy védd és kíméld a környezetedet, hogy ne félj a kutyáktól és úgy egyáltalán semmitől. És ha mégis, akkor tudd: félni nagyon is emberi dolog. Arra, hogy segíts másokon, mert ez az egyik ok, amiért megszületünk a Földre, és hogy beszélj, gesztikulálj, ölelj - és erre buzdíts mindenkit, mert rég bezárt szíveket nyithatsz így ki. És még csupa-csupa jó dologra, ha Isten vagy az a valaki ott fent is így akarja.

De addig is, míg meg nem érkezel, igyekszem elfogadni, hogy sosem állhat az ember igazán készen erre a kalandra. Megbocsátom magamnak, hogy még most is forgatom a szemem, ha az étteremben a cordon bleu-höz gyerekbömbölés a köret, és törekszem ebben a girbegurba világban jobb embernek lenni, mint tegnap voltam.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?