Már nem hajszolom az elérhetetlen "tökéletes testet"!

Nap mint nap álltam a tükör előtt, és csak azt láttam, hogy itt túl kerek, ott túl nagy, az lehetne feszesebb - és még hosszú percekig tudnám sorolni. Hogy miért van ez? Hát nyilván mindenki számára egyértelmű, hogy a mai tökéletességet hajszoló világban egy futószalagról lekerült nőtípust láthatunk mindenhol. Mi pedig, a kis naivák, azt gondoljuk, hogy nekünk is így kell kinézni, mert csak így lehetünk szép nők. Ahogy telik az idő, egyre inkább azt kell mondjam, hatalmas tévedésben éltem ezzel kapcsolatban.

Aztán nyilván a legtöbb csak merő fellángolás volt, mert hát enni "sajnos" imádok, a csodaszerektől pedig mindig tartottam. Azért nem akartam bármi áron tökéletessé válni. Inkább csak arra vágytam, hogy este becsukom a szemem, és mire reggel felébredek, lefogytam és szuper csinos vagyok. Persze eddig ez nem jött még be.

Ráadásul vannak olyan élethelyzetek, amik nem is teszik lehetővé, hogy mindenre odafigyeljünk. Bizonyos betegségek szinte lehetetlenné tehetik, hogy valaki leadja a kilóit, másnak ideje és lehetősége nincs a családja mellett külön, még magának is kotyvasztani valamit, tornázni. Mert ez igenis nagy feladat - azzal szemben, amit írnak a különböző alakformálással foglalkozó oldalakon. Még akkor is, ha nincs gyerek a háznál, reggeltől estig tartó munka után belefogni ebbe baromi nehéz. Tapasztalatból mondom, próbáltam.

Az egy hónapig tartó kemény diéta után elégedetten, de kimerülten és kiéhezve álltam neki a normál kerékvágásnak, és másfél hét alatt visszajött 2 kg - pedig esküszöm, nem habzsoltam. Aztán mint a villámcsapás, jött egy gondolat, és egy kis segítséggel megálmodtam, hogyan tovább. A kedvenc filmem után szabadon, arra jutottam, hogy átgondolom ezt az egészet, és kilépve ennek az árnyékából megkeresem önmagam, megismerem és megbarátkozunk - így több, mint 30 év után.

Ma már egyfélét főzök, maximum magamnak egy kis változtatással, ha megkívánok egy kis csokit, megeszem, ha van kedvem, mozgok - és nem azért, mert muszáj. És láss csodát, a visszaszedett kilók egy hét alatt lementek, a tükörben felfedeztem a változást, és százszor elégedettebb mosollyal mentem elújságolni a páromnak, mint amikor majdnem az ötszörösét adtam le.

Mert jól éreztem magam, mert ehettem, amit megkívántam (nyilván mértékkel és megválogatva), és megtapasztaltam, hogy így is lehet élni - barátságban önmagunkkal. Például ha eszünk egy jóízűt egy baráti vacsorameghíváskor, az ne okozzon azonnal lelkiismeret-furdalást, hanem csak élvezzük a pillanatot.

Ezzel az új élethez való hozzáállásommal a kisugárzásom is megváltozott, amit a vőlegényem boldogan nyugtáz. Szóval, a döntésem értelmében ezentúl tökéletlenül tökéletes leszek! Ez lesz az új jelszavam, mert igenis mindannyian azok vagyunk. A tökéletlenségeinktől vagyunk különlegesek, egyszeriek, utánozhatatlanok és megismételhetetlenül tökéletesek.

Lődi Andrea

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock