Ne szólj be azért, mert vékony vagyok!

Egy-két évesen olyan kövér voltam, hogy nem bírtam lehajolni, csak szuszogtam. Aztán persze megnyúltam, és alapvetően mindig is a vékony testalkat jellemzett.

Húsz éves korom körül, ahogy mondani szokás, volt mit fogni rajtam, aztán ahogy telt az idő, egyre vékonyabb lettem. Szülés után egy hónappal ugyanannyi kiló voltam, mint előtte, nincs kötényhasam, egy szál csík sincs rajta. Tulajdonképpen, aki nem tudja, hogy van gyerekem, az nem mondaná meg - legalábbis a testemről.

Bazi szerencsés vagyok, ugye? Igen. Egyrészről valóban, másrészről pedig: te csak azt hiszed!

Volt, amikor iszonyatosan gebe voltam, de könyörgöm, mutasson nekem valaki egy olyan embert, aki hosszú hónapokig vagy évekig stabilan tartja a súlyát! Mivel nekem alapvetően nem nagy a súlyom, így még jobban meglátszik rajtam, ha lekúszik pár kiló. Életem beszólása volt, amikor egy közeli ismerősöm közölte velem, hogy olyan kis "kindertestű" vagyok, akiről sötétben nem lehetne megállapítani, hogy kiscsaj vagy nő...

Ilyen vagyok. És? Van, akinek ez tetszik, van, akinek az. Érzésem szerint mégis tök fordítva van bekötve a társadalom e téren. Ha egy túlsúlyos embernek azt mondod, hogy basszus, de kövér vagy, az kifejezett gyökérség, mert mégis, hogy bánthatsz meg így valakit?! Ezzel szemben természetes az, hogy egy vékony testalkatú embert - és főleg nőket - "büntetlenül" szekálhatunk.

  • Eszel te rendesen?!
  • Beteg vagy?
  • De sovány vagy!

Míg a józan paraszti eszem azt mondatja velem, ha csak nem egy súlyos betegségből gyógyult ki valaki, és emiatt van lefogyva, akkor a túlsúlyosoknak sokkal inkább vannak egészségügyi problémái. Ám ezt mégis valamiért olyan óvatosan, tapintattal kell kezelni, mintha minimum kézigránátot cipelnél a szatyrodban. Még csak véletlenül sem szólhatsz hozzá például olyan posztokhoz, amiben azt igyekeznek hirdetni, hogy de marha jó nekik így, x kiló súlyfelesleggel, mert még te leszel a szar, amiért sovány vagy...

Forrás: Shutterstock

 

Szerintem alapvetően ehhez senkinek semmi köze, ez mindenkinek a saját problémája. Ám amikor egy kifejezetten kövér ember engem minden egyes találkozáskor azzal basztatott, hogy de sovány vagyok, akkor azért az én agyam is eldurrant. A sokadik alkalom után aztán visszakérdeztem: már megbocsáss, de én hányszor mondtam neked azt, hogy basszus, szedd össze magad, hogy nézel már ki? Tök kövér vagy... Az álla a padlón landolt, mondanom sem kell, azóta nem vagyunk még csak jó ismerősök sem.

Nőként egyébként én is jobban szeretem az apatestű férfiakat. Nem a szétgyúrt, és nem a nagymackó kategóriát, hanem úgy a kettő között. De eszembe nem jutna fikázni egyiket sem, mert az élet egyébként sem ezen múlik.

Aki pedig még kifejezetten vézna is, abba sem kötök bele, ő egyszerűen ilyen alkat. Van, akinek ő is tetszik, nem kell ezt túllihegni. Azért elárulnám azt is, ha megkérdezel egy szakembert arról, hogy hízni vagy fogyni nehezebb, nem az utóbbit fogod hallani...

Egyezzünk ki abban, hogy még mindig jobb, ha valaki sovány (egészségügyi okokból mindenképpen), mint az, ha nem bír felmenni egy emeletet sem, mert pár lépcsőfok után még a szusz is kifogy belőle, és mire célt ér, újra kell éleszteni. Bár úgy tűnhet, védem "gebe" alkatom, ám meg kell jegyeznem, már nem vagyok annyira az. Igen, kínkeservesen felkúszott pár kiló, már nem csak a csontom van, amit néhányan a kutyák elé dobnának.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?