Az apaság tanította meg, mit jelent igazi férfinak lenni!

Mondhatom úgyis, hogy fiatalon örök lázadó voltam. Sok ősz hajszálat köszönhetnek nekem a szüleim. Nem tudtam, nem akartam beilleszkedni abba az életformába, amit nekem szántak.

Néhány év után otthagytam az "álomállást", amit apám szerzett egy jól menő cégnél. Helyette inkább világot láttam, és élveztem az életet. Feléltem azt a pénzt, amit pár év munkájával sikerült megkeresnem. Nem álltam be a sorba, nem vettem fel az unalmas hétköznapok ritmusát. Még rendőrségi ügyem is volt a soha be nem álló szám miatt... Mindig kimondtam, amit gondoltam, bár ez abban az időben egyáltalán nem volt illő és megengedett.

A lázadásom tetőfoka az volt, amikor felvettem a túracipőm, és nekivágtam a világnak: "Na, majd én megmutatom, milyen a nagybetűs élet!" Szinte az összes helyet kipipáltam a bakancslistámon. Végigmentem az El Caminón - nem szakrális elhivatottságból, hanem azért, hogy azzal is borsot törjek az itthon maradtak orra alá.

Persze, a kapcsolataim is hűen tükrözték a jellemem, mert nem bírtam, nem akartam elköteleződni senki mellett. Faltam a nőket, és nem igazán tudott érdekelni, hogy mi lesz másnap. Egy éjjel itt, egy máshol. Egy volt a lényeg, hogy még véletlenül se kelljen megállapodnom senki mellett. Aztán egyszer csak - derült égből villámcsapásként - megérkeztél az életembe. Amikor először találkoztunk egy dublini pubban, és nálam fejeztük be az estét, nem hittem volna, hogy ez lesz vége. Hogy megváltozom érted, és feladom a korábbi életemet...

Veled is úgy indult az ismerkedés, mint a többi nővel, és téged is csak annyira becsültelek eleinte, mint őket. Ám te más voltál. Nem fogadtad el, hogy csak egy éjszaka jusson nekünk egymásból. Rám írtál másnap... és harmadnap, és hetekig minden nap. Nem adtad fel, egyszerűen nem hagytál elmenni. Először ugyan az agyamra mentél a leveleiddel, szinte agyvérzést kaptam tőlük, de végül elkezdtünk ismerkedni, és fokozatosan megnyíltunk egymás előtt. A tested után a lelked is érdekelni kezdett.

Megismertelek, és megtörtént, amit soha nem akartam előtted: szerelmes lettem. Én, aki korábban azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák ezt az érzést... Végül odáig fejlődött a kapcsolatunk, hogy hazajöttünk, összeköltöztünk, és rá egy évre megkértem a kezed. Összeházasodtunk, hamarosan pedig megajándékoztál két csodaszép gyerekkel.

Forrás: Shutterstock

A mai napig hálás vagyok neked, mert olyan érzésekkel ismertettél meg, amikkel régebben nem találkoztam. Megmutattad, hogy milyen az igazi élet.

Neked köszönhetem, hogy ma már élmények terén a mennyiség helyett a minőségre törekszem, és nem akarok örökké úton lenni. A legnagyobb ajándékot adtad, amit lehet: melletted benőtt a fejem lágya, és férfivá értem. Sőt, apa lettem.

Igaz, hogy az életem kötöttebb, mint régen, de nem bánom, hogy le kellett mondanom a szabadon szárnyalásról. Megérte? A válaszom határozott igen! Mert jó dolog úgy élni, hogy senkihez nem kell alkalmazkodni, és azt csinálok, amit én akarok, oda és akkor megyek, ahova és amikor kedvem tartja... Ám az, hogy te és a gyerekeink vagytok, az mindennél többet ér. Értetek nem csak a szabadságomról, de az életemről is lemondanék, ha kellene.

Ez az, amit megértettél velem: hogy van olyan ember, van olyan ügy, akiért és amiért érdemes megváltozni és áldozatot hozni. Mert áldozatot hoztam. Úgy, mint mások, úgy, mint mindenki, aki feladja a korábbi magányos életét, és helyette a családját helyezi előtérbe. Pontosabban nem is előtérbe, hanem a magáé mellé - úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

Már nem lázadok: lenyugodtam, hazaértem, megállapodtam. A legjobb változás volt, ami az életben érhetett.

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?