Nekem nem kell olyan pasi, aki nem hajlandó mosni-főzni-takarítani!

Nemrég szembejött velem egy cikk arról, hogy egy spanyol iskolában bevezették a háztartástan órát - fiúknak is! Hát én állva tapsoltam a laptopom előtt a hír hallatán.

A legjobb az egészben, hogy ezen az órán a vízvezeték-szerelés alapjaiba is betekintést nyernek a gyerekek. Igen, a lányok is. És ez így van jól. Mert egyszerűen elmúltak azok az idők, amikor a lábunk közére hivatkozva felmentést kaphattunk egy bizonyos alapvető tudás elsajátítása alól.

Pár éve a számítógép, a technológia még olyan pasis dolog volt. De 2019-ben azért megrökönyödnénk, ha egy értelmes, talpraesett nő közölné, hogy ő nem tud egy Word dokumentumot létrehozni és elküldeni e-mailben - mert hát ő nő. És az is borzasztóan megnehezítené az életét, ha pusztán azért nem tanulna meg autót vezetni, mert nem férfinak született. (Pedig lehetősége, képessége és érdeke is lenne jogosítványt szerezni.)

Más világot élünk, mint nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink!

A ház körüli munkák nemek szerinti felosztásának anno gyakorlati okai voltak: a földeken végzett kemény munka erős fizikumot kívánt. Nem lett volna praktikus, ha az 50 kilós dédi megy ki szántani a határba. És mivel mosógép, mikró, melegvíz - vagy egyáltalán, folyóvíz - nem állt a nők rendelkezésére, egész komoly szaktudásra volt szükség a háztartás vezetéséhez. Én pl. nem tudnék se csirkét belezni, se élelmiszert tartósítani hűtő nélkül - vagy tisztítószerek nélkül mosni, mosogatni, takarítani. Így hát a nők és a férfiak is kénytelenek voltak "specializálódni" a maguk feladatkörére.

És mivel a szülői házból csöppentek bele a házasságba, mindig volt a közelben legalább egy a másik nem képviselői közül: először az anyjuk főzött a férfiakra, aztán a feleségük. A lányok esetében először az apjuk oldott meg minden fizikai munkát igénylő feladatot, aztán meg a férjük. (Hozzáteszem, nem egy parasztasszony járt ki a földekre dolgozni, ha kellett. És az özvegy férfiak sem a netpincérről rendeltek, ha éhesek voltak. Sőt, a pásztorok is híresen jók voltak a birkapörkölt műfajban.)

Forrás: Shutterstock

Azóta mi változott?

  • Már a nők is dolgoznak. Szó nincs arról, hogy ha már "úgyis otthon eszi a fene, akkor legalább ennyit vállaljon be".Van két napi 8-ban dolgozó ember, és vannak munka utáni feladatok. Ezeket valahogy el kell osztani egymás közt, igazságosan. (És ez nem feltétlenül a fifty-fifty-t jelenti, hanem azt, hogy bárhogy, ahogy nekik praktikus.)
  • A pártalálás és a családi fészekből kirepülés közt eltelik pár év, amikor ha büdös neked a házimunka, akkor belefulladsz a saját mocskodba, és még jól éhen is halsz. Illetve, ha nincs otthon egy csavarhúzód, egy kalapácsod meg egy harapófogód, akkor muszáj lesz megnyerned a lottót, hogy minden beverni kívánt szöghöz szakembert tudj hívni. Vagy minden alkalommal szegény apukádat kell átrángatni az éjszaka közepén, ha kiég a villanykörte.
  • Tudományosan, társadalmilag már rég meghaladtuk azt, hogy az egyik nem képviselője képes valamire, amire a másik képtelen. (A gyerekszülés és a célbapisilés kivételével.)

Persze tény és való, hogy van, ami alkatilag jobban illik a nőkhöz vagy a férfiakhoz. Ez evolúciós és szocializációs okokra egyaránt visszavezethető. A férjemnek sokkal jobban megy az Ikea bútorok összerelése, mint nekem - és valahogy mindig sokkal gyorsabban végez a laptop és a tv összekötésével, mint amikor én állok neki. Míg én könnyedebben dobok össze egy rántott húst, és gombok visszavarrásában is jelentősen jobb vagyok.

De ettől még mind a ketten rendelkezünk a képességgel, hogy megoldjuk azt, ami az élethez kell. Nem, nem kell mindenkinek tudnia hűtőt szerelni vagy Wellington-bélszínt készíteni. Most csak alapdolgokról és hajlandóságról beszélek.

Így akkor a címben szereplő erős kijelentést megindokolva: nekem nem kéne olyan pár, aki nem kompetens felnőtt. És szerintem az, aki 1980 után született, és nem tud egy csavart becsavarni, villanykörtét cserélni, egy szelet húst kisütni vagy egy tányért elmosogatni, az nem kompetens felnőtt. Akár férfi, akár nő.

Ha képes rá, vagy legalább hajlandó megtanulni, onnantól kezdve meg az ő dolguk, hogy miként osztják be a feladatokat. Én például még sose vittem ki a kukát, ám a karácsonyi menü jobb, ha az én hatásköröm marad. ;)

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?