Apró hülyeségek miatt bontják fel a házasságokat?

Bárkivel beszélgetek, nem meglepő módon hamar szóba kerülnek a párkapcsolatok. A korombeliek mind válnak, vagy mostanra el is váltak. A kapcsolatok zöme haldoklik, vagy legalábbis komoly erőfeszítés kell az életben tartásukhoz.

Generációs probléma ez, vagy még inkább a korrajz része. Elvégre nagyanyáink idején nem ez volt a divat - ez a "válásosdi" olyan igazi mai probléma. Na, de miért is van ez? Már nem szeretik egymást úgy az emberek? A változó erkölcsök, a változó világnézet miatt? Vagy maga a világ formálódott úgy át körülöttünk, és ilyen módon reagálunk rá? Elvégre megtehetjük, mert ma már nem szégyen...

Talán néhányan még rossz szemmel néznek arra, aki felbontja a házasságát - ha jobban belegondolunk, rendszerint az idősebbek csóválják a fejüket -, de valójában teljesen hétköznapi dolog lett. Sőt, lényegében intézményesítve van. Gyorsított eljárás keretén belül válunk meg a másik felünktől - ha ráununk, ha jobbat találunk, ha boldogtalanok vagyunk, ha terrorizál, esetleg a szex hiánya, vagy bármi egyéb indok miatt. Lemetszük magunkról, akár egy beteg testrészt. De jól van ez így?

Nem azt mondom, hogy nincs rá szükség. Igenis kell, hogy legyen kiút egy bántalmazó kapcsolatból, amikor az állam, mint felsőbb hatalom segítséget nyújt megszabadulni valami olyantól, ami elől másképp nem menekülhetünk.

Ám minden apróság miatt válni...

  •  "Már nem szeretlek. Elhagylak."
  • "Rájöttem, hogy nem illünk össze."
  • "Nem gondoltuk át a nagy szerelemben..."
  • "Hidd el, nélkülem jobban boldogulsz majd."
Forrás: Shutterstock

A "legjobb", amikor a felek úgy érzik, hogy a gyerekek okozzák a problémát. Nem ez az első eset, amikor leírom: a gyerek semmiről sem tehet. Ahol baj van, ott gyerekek nélkül is az lett volna előbb-utóbb. Az pedig egyenesen beteges, amikor éppen tőlük várjuk el, hogy stabilitást hozzanak a kapcsolatba. Pont tőlük, akik olyan kiszolgáltatottak a felnőttek világában... Sajnos ők a legnagyobb vesztesei a válásoknak, bár gyorsan hozzá is teszem: tisztában vagyok azzal, hogy van olyan helyzet, amikor egy gyerek számára is szabadulást jelent, ha szétmennek a szülők.

A baj az, hogy ma már szinte mindenért válik boldog-boldogtalan. Igen, néha a boldog is. Jó dolgában. Hiszen megteheti... Egyébként is, olyan sikk. Ja, nem az... Na, de térjünk vissza az alapkérdéshez. Miért lettek olyan gyakoriak a válások? Mit tudhattak a régiek - mitől voltak olyan stabilak, vagy legalábbis látszólag stabilak a múltbéli házasságok? Azok voltak egyáltalán? Feltehetőleg igen. (Még akkor is, ha vannak a történelemben ismert, és nagy port kavart válásokról szóló történetek.)

A régmúltban ugyanis alapvető érték volt a család. Az egymásrautaltság, a vér, a származás olyan szinten kötötték össze az emberi életeket, amit ma, a nagy "válogatásban" már elképzelni is nehéz.

Az államszervezet nem csak nálunk, de az egész nyugati világban a keresztény erkölcsök szerint létezett, és a házasságot kikezdhetetlen alapnak tekintette. Sőt, tény, hogy a nem keresztény kultúrákban is a család jelentette az együvé tartozást. Erkölcsi-, jogi- és gyakorlati értelemben vett biztonságot nyújtott az élethez, gyereknek, szülőnek, idősnek egyaránt. Mindehhez a kohéziót pedig a kölcsönös tisztelet jelentette. Azt hiszem, a tisztelet az, ami kiveszni látszik a mai emberi kapcsolatokból, ezért sok mostanában a válás...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?