A szerelem nem csak lángoló vadromantika!

Valahányszor mono- vagy poligámiáról, megcsalásról, házasságról, válásról, szexről beszélünk, a szerelem mindig képbe kerül. Sokszor azonban épp a nyelv a diskurzus korlátja: a szerelemnek ugyanis rengeteg arca van.

Mégis mindegyikre ugyanazt az egy szót használjuk. Bárcsak nekünk is legalább tíz különböző szavunk volna rá, mint az eszkimóknak a hóra!

Rajongás

Nulladik lépésként ott van rögtön a kamaszos rajongás, más néven plátói szerelem, amit érezhetünk például egy poszteren látott sztár iránt, de akár a szomszéd is lehet rajongásunk tárgya, akivel még sohasem beszéltünk. Nem ismerjük, nincs vele kapcsolatunk, így mondjuk ki nyíltan: nem őt szeretjük, hanem a képet, ami vele kapcsolatban a fejünkben él. Sőt, talán még sokszor azt sem - maga a szerelem ideája tüzel minket.

Vonzalom

Az elképesztően erős, letaglózó fizikai vonzalom ugyan világosan különválasztható a szerelemtől, sokan mégis összekeverik a kettőt. Persze, hiszen sok a közös pont: ugyanúgy állandóan a másik emberre gondolsz, áhítod a közelségét, tökéletesnek látod a megjelenését, mindennek tükrében pedig nyitottá válsz a belső tulajdonságai felé is. Olyannyira, hogy már-már azt hiszed, ez itt tényleg holtomiglan-holtodiglan.

Obszesszió

Ne feledkezzünk meg a szerelem sötét oldaláról, az obszesszióról sem, amikor nem is a másik személye a lényeg, hanem az, hogy ő az én vágyaimnak a kiterjesztése, materializációja legyen. Ezek azok a kapcsolatok, ahol egy abúzer a maga képére gyúrja a másikat, nem ereszti, legyalulja a személyiségét, beteges féltékenysége pedig akár olyan bűncselekményhez is vezethet, amit a köznyelv még mindig "szerelemféltésből elkövetett emberölésnek" nevez. Holott lássuk be: ez az érzés legfeljebb a szerelem beteges unokatestvére, de semmiképpen sem az.

Lángolás

Az a forró, gyomrot átmelegítő és összehúzó, gyengédséggel és figyelmességgel, az önmagunkról való teljes lemondással fűszerezett lelkesedés, ami a szerelem kezdeti időszakát jellemzi. A kémia és intellektuális fantáziánk mellékterméke: többnyire nagyon is valóságos alapokon nyugszik, de törvényszerű, hogy idővel elmúlik - elvégre nem is lehetne a végtelenségig ebben a felfokozott állapotban élni. Természetes, hogy a hétköznapok "eltüntetik" a rózsaszín szemüvegen keresztül látott idealizált alakot.

Forrás: Shutterstock

Kötődés

Következő fázisként ott a nyugodt, kiegyensúlyozott kötődés, amit a fizikai vonzalom mellett egyfajta kompatibilitás és komfortosság jellemez. Biztonságban érzem magam a másik mellett, mégsem csak barát számomra, hiszen közben nagyon kívánom is. A szerelmek ez a fajtája jelentős részben döntés arról, hogy kitartok a másik mellett: nemcsak a könnyű, napfényes időszakokban, hanem jóban, rosszban, egészségben, betegségben is. Valószínűleg senki nem jut el eddig a pontig a rajongás és a lángolás nélkül, szerencsétlen esetben azonban szimbiózis lesz a kötődésből.

Szimbiózis

Ilyenkor a kompatibilitás és a komfortosság is adott (volt egy ponton), de nagyon más irányba változtak a felek, így jobbára már csak gyötrik a másik idegeit, rosszabb esetben egymást akaratlanul korlátozva mennek tönkre a szerelem nevében. Lelkileg, szexuálisan, anyagilag vagy egyéb módon függnek a másiktól, ezért nem válnak külön, de közben a gyerekeikre hivatkoznak. A közös élet során sok méltatlan kompromisszumot kötnek, és házassági évfordulóikat nagy csinnadrattával, sok alkohollal ünneplik.

A sor persze a végtelenségig folytatható, ezek csak a leggyakoribb változatok voltak, amelyekkel a többségünk találkozik. Amíg azonban szerelemként csak a lángoló vadromantikát azonosítja a popkultúra, nagyon nehéz kinevelni a generációt, akik megértik: a szerelem nemcsak egy érzés, hanem egy nagyon komoly döntés is egyben, rengeteg kitartással, elszántsággal, sok-sok magaslattal és mélységgel...

Forrás: Muudra László

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?