Szexuális zaklatás: Már nem tudsz bántani - legyőztem a félelmeimet!

Gimnázium közepén részese voltam valaminek. Nem voltam már kislány, de nem volt még túl nagy tapasztalatom a testi szerelem világában. Egy rendezvényen találkoztam egy nálam 29 évvel idősebb férfival.

Egészen más szándékai voltak velem, mint amikről egymás között beszélgettünk. A közös munka során látszólag - vagyis a verbális kommunikáció szintjén - a "közös cél" felé haladtunk, de mivel én az egyéb jelzéseiből nem vettem a lapot, így elég egyértelművé kellett tennie számomra a helyzetet, hogy kapcsoljak - immáron nem verbális szinten... Mikor ez megtörtént, nem kerestem őt többé.

Az emlékektől nem szabadulhatsz!

Eltelt 20 év. Befejeztem a gimnáziumot, jött az első diploma, a munka világa, esküvő, 2 gyermek, második diploma, ismét a munka világa, majd saját vállalkozás építése... Ám néha eszembe jutott ez a történet - és ez az ember. Úgy tudtam, hogy vidéken él. Aztán egyszer csak teljesen váratlanul meghallottam a nevét valahol. A pillanat fanyar fintorát az adta, hogy épp az egyik kislányommal voltam kettesben, és mikor elhangzott a férfi neve, én lefagyva, megdermedve ültem. Inkább voltam egy rémült kislány, mint biztos hátteret nyújtó édesanya.

Rákerestem az interneten, és kiderült, hogy már nem vidéken él, hanem ugyanabban a városban, ahol én. Mint régen, mikor találkoztunk. Tehát a közelemben van. Elkezdett foglalkoztatni a régi történet... habár annak idején elég sokat agyaltam rajta, míg helyretettem magamban a történteket. Vagyis azt hittem, hogy helyretettem.

Ennyi év távlatából viszont, már felnőttként, harmincas nőként és anyaként, akinek két kislánya van... másképp láttam a dolgokat. Nem is magán a történésen van a hangsúly, hanem azon, hogy a hatása hogyan gyűrűzött tovább egy lány, majd a lányból nővé érett ember életében.

Nem volt könnyű dolgozni rajta, de éreztem: ezt most helyre kell tennem magamban, hiszen az élet az utamba sodorta, és ezáltal felelevenítette az emlékeket. Márpedig, ha így van, akkor meg kell tennem a következő lépést. Ahogy a mondás tartja: előre menekülünk. Miért most? Jó kérdés. Talán mert most állok készen a szembenézésre, és most tudom elfogadni a válaszokat. Képes vagyok kimondani őket és kezdeni velük valamit. Készen állok rájuk. Jöhetnek... sőt, ide vele!

Forrás: Shutterstock

A következmények

Felidéztem a történteket, minél részletesebben. Aztán elkezdtek előbújni a párhuzamok... kezdett összeállni a kép. Választ kaptam néhány negatív viselkedési sémámra, egészen pontosan azok okaira. Megértettem, hogy a zaklatás következménye:

1. A férfi közeledésétől, szexuális energiájától való félelem

Rettegek, hogy olyan történik velem, amiről nem tudom, hogy micsoda, hová vezet, és mi lesz belőle. Becsapnak, kihasználnak, hazudnak, félrevezetnek. Hátsó szándékot látok minden ilyen helyzetben.

2. Menekülés

Ha egy szituációban bizonytalannak érzem magamat vagy a dolog kimenetelét, akkor inkább menekülőre fogom, minthogy a pozitív végkimenetben bízva belemenjek az adott helyzetbe, és kibontakozzan benne, a "ki tudja, még akár jó is kisülhet belőle" elv mentén.

3. Szégyen

Szégyen érzése a testemmel, a kinézetemmel kapcsolatosan: rossz, hibás, hiszen "miatta" vezettek tévútra.

4. Szexuális tartalmú helyzetek kerülése

Menekülni akarok azokból a helyzetekből, amik olyan szexuális tartalommal bírnak, amelyeket nem én generáltam. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem tudom kontrollálni a dolgot, fölöttem áll, erősebb, mint én, ebből pedig csak rossz, baj és félelem lehet.

Feldolgoztam a történteket, és erősebb lettem!

Mire mindezt végiggondoltam és átéreztem, a megnyugvás érzése töltött el. Pedig amikor újra felbugyogott bennem ez az egész mocsár, sok mindenre számítottam, de éppen erre nem. Rájöttem, hogy ez az ember csak egy a múltamból. Nem egy istenség. Nem ő a férfi fogalom az életemben. Egy ideig sajnos az volt, de most nevetve pöckölöm ki ebből a pozícióból. Velem jött egy ideig az utamon, de ezentúl nem fog, mert én most úgy döntöttem, hogy nem cipelem tovább.

Azokat a negatív dolgokat, amik rajta keresztül értek, máig hordoztam magamban. Mélyen, tudattalanul. Nem engedtem a tudatomba eddig, mert még nem voltam rá készen. Eddig.

De ma már készen állok. Megerősödtem, megtanultam azt, amit ebből kellett. Már nem bánt, már nem árt, már nem ér el. "Lezongoráztam" magamban a történteket - és örökre letettem ezt a terhet...

Szilvássy Rita

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?