A te pasid is sokat ül a gép előtt? Hidd el, nem tragédia!

Lányok, fiúk, tegyék fel a kezüket azok, akiknek gamer párja van! Néha izgalmas, néha az őrületbe kerget. Néha imádod, hogy milyen ügyes, néha ki nem állod a gép hangját sem.

Nem egyszerű összeegyeztetni két különböző életvitelt, ha van valami, amiben teljes ellentétet képeztek - de nem lehetetlen. Semmi sem az! Én személy szerint sosem voltam oda a videójátékokért. Hamarabb ülök le olvasni, írni, horgolni, pókerezni vagy épp kaszabolós viking filmeket nézni, mint játszani a gép elé. Viszont azt hiszem, a mi generációnk pont az a vízválasztó, ami majd kitermeli a menő nagyikat és nagypapákat, akik simán leülnek az unokával gépezni.

Persze, először igencsak meglepődik az ember lánya, mikor a párja bekapcsolja a gépet, bepöccinti a hangszórót, és valami számára ismeretlen játék kel életre. Közben egy új program is megnyílik, majd 5-10 - számomra - vadidegen ember kezd beszélni. A haverok, ahogy később megtudom. Nagy örömmel üdvözlik egymást: "Csá, Kocka!" Vicces tud lenni, ahogy felnőtt férfiak a másodperc töredéke alatt visszatérnek tini koruk fénykorába...

Ejtsünk szót a nyelvezetről is! Elvileg magyarul, kívülálló számára mégis valami furcsa űrnyelven folyik a játék. BG, ICC, RHC. Gemelnek meg enchantolnak, chesteket nyitnak. Ezen olyanokat nevettem eleinte, hogy a könnyem is kicsordult. A HUNGLISH (magyar-angol) keveréket pedig mesterfokon űzik.

Így születhetett meg például a "Hol van már a Hero?" vagy a "Hol a heal?" kérdés. És értik is, miről beszélnek. Legalábbis feltételezhető, hogy nem a levegőbe halandzsának egész nap. Mintha egy másik világba kerülnék, semmit, de valóban semmit nem értek az egészből. Annyit látok, hogy a párom leül a gép elé, és onnantól kezdve elvágta magát a külvilágtól. Beszélhetek hozzá, bólogat is, sőt, néha válaszol, de másnap semmire sem emlékszik az egészből. (Hiába is tagadja!)

Forrás: Shutterstock

Egy nap felvillant a villanykörte a fejem felett. Ki kellene próbálnom. Ideje lenne megtudni, mi ez az annyira jó cucc, amitől emberek milliói vágják hanyatt magukat. A játék neve World of Warcraft volt, röviden csak WoW. Mint minden kezdő, én is bénáztam, de lelkes tanítóm volt. Elmagyarázta egyszer, kétszer, háromszor, százhuszonháromszor.

Választottam egy karaktert - persze azt, amelyik a legjobban néz ki -, majd elindult a játék. Ilyenkor megjelenik egy erdő, város vagy bármi, ahol mit sem sejtve sétálsz, majd paff, meghaltál. Nem láttam, miért, hogyan vagy ki ölt meg. És ez ismétlődik újra és újra.

Közben felhúzod magad: zavar, hogy béna vagy, zavar, hogy nem tudod irányítani, zavar, hogy az egeret egyszerre kell használni a billentyűzettel. De nem adod fel, mert látod a párod szemében a csillogást. Látod, hogy ezzel örömet szerzel neki.

Jelenleg a középbéna kategóriánál tartok. Mindig én vagyok az, aki leesik a szikláról, és aki elsőként hal meg minden lehetséges módon. Nem viszem túlzásba, időszakonként játszom csak. Szerintem egyébként sok esetben túl van lihegve, ha valaki sokat játszik a gépen. Nyilván vannak élethelyzetek, amikor már függőségről beszélünk, de nálunk ilyenről szó sincs. A játék egy hobbi, ami kicsit kizökkent a szürke hétköznapokból. Ami elfeledteti, mennyit szívsz a melóhelyen, és hogy mennyi csekket kell feladni a jövő héten.

Most pedig tedd a szívedre a kezed, és válaszolj! Jobb lenne, ha a párod játék helyett a kocsmában vedelne? Szerintem nem...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?