Önző voltam, mikor közös jövőt ígértem neked!

Megijedtem tőled és mindattól, ami várhatna ránk együtt. Szeretlek, és hidd el, nekem is fáj a szívem a döntésem miatt, de nem lehetünk egymáséi, szét kell válnia az útjainknak - legalábbis egyelőre.

Nem azt mondom, hogy rosszkor találkoztunk, csak túl korán. Amíg hivatalosan nem válok el, amíg nem kezdek egyedül új életet, és nem tudom úgy kialakítani, hogy másnak is legyen benne hely, nem szabad új párkapcsolatba kezdenem. Elég nagy káosz most az életem. Bizonytalan az egész jövőm, fogalmam sincs, hogy mennyire és hogyan változik meg minden.

Nyakig vagyok a válóperben, a napjaim tele vannak feszültséggel és lelki vívódással. A feleségemmel majdnem tíz év házasság és két gyerek után készülünk arra, hogy külön folytassuk az életünket. Pedig egykor örök hűséget fogadtunk egymásnak, és azt hittük, hogy holtomiglan-holtodiglan együtt maradunk... Nem így lett. Ellaposodott a kapcsolatunk, nem figyeltünk eléggé oda egymásra, nem egymásért éltünk, csak egymás mellett.

Még azt sem tudom, hogy a gyerekek kinél lesznek elhelyezve. Szeretném, ha én nevelhetném tovább őket, de a közös felügyeletben is benne lennék - a lényeg, hogy nem csak kéthetente akarok velük lenni egy hétvége erejéig. Ki akarom venni a részem a gondozásukból, együtt akarok velük tanulni, készülni az iskolára, majd az életre.

Forrás: Shutterstock

Értsd meg, ebbe a zűrzavaros világba most nem tudlak beilleszteni téged! Nem is akarlak, mert az csak tetézné a bajomat, és persze neked sem lenne jó. Tudom, hogy szépen indult a kapcsolatunk: közös életet terveztünk, még egy-két házat is megnéztünk, amiben valamikor talán együtt élhetnénk. De még azt sem tudom, a feleségemmel hogyan osztjuk fel a közös vagyont. Nem képzeleghetek arról, hogy te és én összeköltözünk.

Álomvilágban éltünk, ami könnyen semmivé válhat, ha valami nem jól alakul. Ezt nem akarom megélni, inkább véget vetek az egésznek. Tudom, joggal gondolsz arra, hogy miért nem előbb jutott mindez az eszembe... Miért kezdtem egyáltalán bele a kapcsolatunkba, ha nem látom a jövőjét? De elvakított a szerelem, amit irántad érzek, elhomályosította az agyamat a rózsaszín köd. Nem tudtam reálisan látni a kettőnk viszonyát, képtelen voltam hideg fejjel gondolkodni magunkról.

Te sokkal többet szeretnél annál, mint amit én adhatok. Nekem viszont arra kell törekednem, hogy lerakjam egy új, de biztos élet alapjait. Nem tudhatom, mi lesz a jövőben kettőnkkel. Mindenesetre ne várj rám! Élj, és élvezd az életet, pont úgy, mint amikor még azt sem tudtad, hogy a világon vagyok! Nem foglak, nem is akarlak elfelejteni. Büszke vagyok rá, hogy az enyém voltál, de túl nagy falat vagy nekem. Most magamra kell gondolnom. Ha helyrerázódott az életem, talán megkereslek - talán még találkozunk...

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?