Mindenki feltételezgetések alapján él. Igen, te is!

"Ki gondolja úgy, hogy soha nem szokott feltételezgetni?" - kérdezte a tréner.
Egy-két kivétellel mindenki felemelte a kezét. A tréner elmosolyodott, és biztosított minket arról, hogy egy óra múlva ezt már másképpen fogjuk gondolni.

Tehát jött a feladat, amely azt hivatott bizonyítani, hogy mindenki a saját feltételezései rabja:

"Antonius és Kleopátra holtan fekszenek egy toronyszobában. Antonius testén szúrt és vágott sebek vannak, Kleopátra megfulladt. A szobának nincs ablaka, az ajtó pedig be van zárva. Sem Kleopátra, sem Antonius nem önkezével vetett véget az életének. Mi történt velük?"

Lehet, te is úgy gondolsz magadra, mint aki nem gyárt hipotéziseket az életről, vagy a világról, ami körülvesz. Meglehet, az emberek viselkedéséről sem szeretsz elméleteket gyártani. Mégis mi haszna, ugye?

Érdemes-e vajon fél napig azon agyalni, hogy Micike a könyvelésről reggel miért köszönt olyan kurtán-furcsán? Vagy azon, hogy Barbi miért éppen azt az idézetes képet osztotta meg - talán rád célozgat vele? Megéri-e napokat filozofálni azon, hogy Gergő miért mondta, és miért úgy mondta, amit mondott? Vagy esetleg, hogy újabban miért nem szól hozzád Evelin?

Ezek mindennapos kérdések, nem igaz? És a válaszlehetőségek, amik megfordulnak a fejedben, mind negatívak. Ha egy ilyen helyzetet a feltételezgetéseid alapján próbálsz megoldani, szinte mindig borítékolható a kudarc. Sőt, ha másokkal is megosztod a teóriáidat, olyan pletyka lavinát indítasz el, ami könnyen téged is maga alá temet. Akkor mégis miért csináljuk?

Forrás: Shutterstock

A tudósok szerint a túlélési ösztön miatt. Ha mindenkiről, akivel találkozunk, rosszat feltételezünk, nem érhet meglepetésként, ha tényleg rossz szándékkal fordul felénk. Azaz folyamatosan fel vagyunk készülve egy olyan harcra, amit a mélyen bennünk élő ösztönlény akar megvívni.

Ott, a csapatépítő tréningen, én is feltettem a kezem. Biztos voltam abban, hogy én sohasem szoktam feltételezgetni, elméleteket gyártani másokról. Mert időpazarlás. Mert nem vagyok gondolatolvasó. Mert ha rejtvényt akarok fejteni, veszek egy rejtvényújságot, nem pedig a körülöttem élők viselkedését fogom analizálni naphosszat, hogy aztán a saját negatív gondolataim csapdájában vergődjek. Ha Micike nem mondja el a problémáját, akkor ezután minden reggel így köszönünk majd. Ha Barbara nem címezi meg az üzenetét, az élet továbbgörgeti. Nem fogok találgatni, hogy mi baja lehet Evelinnek, ha akarja, elmondja.

Majdnem egy órán át nyomoztuk Antonius és Kleopátra halálának rejtélyét. Igaza lett a trénernek: a feltételezgetés olyan elemi része az ember személyiségének, hogy igazából fel sem tűnik, amikor megtörténik. Majdnem egy órán át feltételeztük azt, hogy Antonius és Kleopátra emberek. Pedig nem. Antonius egy macska, aki összetörte Kleopátra, az aranyhal akváriumát.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?