"Tele a világ bunkókkal!" - Nem csak te érzed így?!

Ahogy böngészem a közösségi médiás csoportokat, egyre többször futok bele olyan történetbe, ami az emberi nemtörődömségről szól. Az utca embere a beszámolók szerint figyelmetlen és közömbös.

Egyszerűen nem veszi észre, ha a másik segítségre szorul, akkor sem, ha az orra előtt játszódik le egy erre utaló jelenet az eltévedt turistával, várandós nővel vagy járókeretes idős emberrel. A kommentek pedig azt mutatják, hogy a hozzászólók egy részének a világ egy borzalmas, taszító hely, ahol mindig magukra vannak utalva. Míg a másik fele nagyon ritkán tapasztal ilyesmit, és szerintük az emberek igenis jók és segítőkészek.

Én is láttam már olyat, hogy tinédzserek nyugodtan rávetődtek a szabad ülésekre a buszon, és a terhes nő - karján kisgyerekkel - addig állt, amíg egy idős bácsi át nem adta a helyét. De egy-egy negatív tapasztalat nem azt jelenti, hogy a világ egy szörnyű hely, ahol az emberek szánt szándékkal tojnak a másik fejére, és csak saját magukkal törődnek!

Persze mindenkinek a fejében van egy kép, hogy minek hogyan kellene működnie. Sokan azonban az egész életüket úgy élik le, hogy néma elvárásokat támasztanak a külvilág felé.

Órákig puffogsz otthon, mert a párod nem tudja saját magától, hogy mi bajod van. (Pedig igazán tudhatná!) Felszállsz terhesen a metróra, és megállsz egy ücsörgő srác előtt, aki éppen a telefonjába van mélyedve. Mekkora bunkó! (Pedig igazán észrevehetné magát!) A kollégád is az őrületbe kerget, mert be nem áll a szája, már megint negyed órája meséli a hétvégéjét, nem tudsz a munkádra koncentrálni tőle. (Pedig feltűnhetne neki, hogy forgatod a szemeidet, hátha végre csöndben marad...)

A múltkor észrevettem a metrón egy furcsán toporgó nőt. Nem tudtam, mi baja - a tömegközlekedés amúgy is tele van érdekes figurákkal. Szemlátomást tipródott valamin, nyugtalanul nézelődött, míg meg nem állapodott a tekintete rajtam. "Elnézést, segítene leszállni a következő megállónál?" - kérdezte. Bólogattam, hogy persze. "Csak lépjen ki velem" - motyogta.

Aztán mellém állt, és megfogta a kezemet, mint egy kisgyerek. Szótlanul, kézen fogva bámultuk a metróajtót végtelennek tűnő három percen át a következő megállóig. Ott kiléptem vele a peronra, elengedte a kezem, és szó nélkül elsétált.

Forrás: Shutterstock

Nekem ez nagyon tetszett. Ahelyett, hogy elkeseredett volna, hogy senki nem veszi észre, hogy itt tipródik és fél, egyszerűen leszólított. Segítséget kért. Biztos vagyok benne, hogy nagy bátorság kellett hozzá. Az a helyzet, hogy ami az egyik ember fejében felmerül, nem jelenik meg a másik ember agyában. Ami az egyikünknek evidens, a másiknak eszébe sem jut. Többek között ezért is van az, hogy nem mindenki reagál minden helyzetben úgy, ahogy kellene, vagy ahogy a társadalom, az illem, esetleg a szituáció megkívánná.

Mint mindennek, ennek is két oldala van. Ha elmondod a párodnak, hogy mi bajod, akkor meg tudjátok oldani. Ha megkéred a kollégádat, hogy ebédszünetben folytassa a sztorit, mert egy fontos projekten dolgozol, biztosan megérti. Sőt, lehet, hogy a mobilozó srác is örömmel átadja a helyét, ha szólsz neki. Teljesen más reakciókra számíthatunk, ha kinyitjuk a szánkat és segítséget kérünk embertársainktól.

Ekkor derül ki igazán, hogy tényleg egy nemtörődöm bunkóval van-e dolgunk, vagy csak valakivel, akinek elkalandozott a figyelme, de amúgy segítőkész. Nem mindenki "veszi észre magát", az ember nincs állandóan ugrásra kész állapotban, hogy mikor segíthet egy terhes nőnek vagy az áruházi sorok közt keresgélő nyugdíjasnak.

Mindkét tábor részéről lehet változtatni a dolgokon, hogy egy kicsit jobb hely legyen a világ. Akik a telefonjukba mélyedve élnek, nem árt, ha néha felnéznek, hátha van ott egy gyengébb, egy rászoruló, akinek segíthetnek. Legyünk figyelmesebbek egymással, mert az jó! Viszont néha igenis kérni kell, ha mi vagyunk azok, akik szeretnénk valamit!

Ahelyett, hogy folyton másokra vársz, hogy cselekedjenek, nyisd ki néha a szádat! Biztos vagyok benne, hogy azoknak, akik mernek kérni, sokkal pozitívabb hely a világ, mint azoknak, akik mindig csak várnak és elvárnak.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?