Ezért hagytalak el - Egy férfi üzenete az exéhez!

Mindenki szemében én voltam a szemét, ezért most - ha névtelenül is -, leírom, miért léptem le egy látszólag tökéletes házasságból. Persze, rajtad és rajtam már nem segítenek a tanulságok, de talán más párokon igen.

Először is, nem haragszom rád - pedig lenne miért. Az utóbbi években gyakorlatilag kiheréltél, csak olyan lassan és fokozatosan csináltad, hogy sokáig észre sem vettem. Így utólag már azon csodálkozom, hogy állva tudtam pisilni... Na jó, ez vicc. De tény, hogy úgy éreztem, elvesztettem melletted a férfiasságomat. Nem csak a te hibád, ketten vettünk részt az egészben. Ha észrevesszük, mi történik, ha tudatosan kezeljük a kialakult helyzetet, most nem tartanánk itt.

Igen, féltékeny voltam a sikereidre. Tudom, cikinek hangzik, mert mit nyafog egy férfi ilyesmin? Inkább teperjen, hogy utolérje az asszonyt, és annyi! Mielőtt azonban önző pöcsnek tűnnék, elmondom, hogy eleinte őszintén örültem az előremenetelednek. Amikor felsővezető lettél, minden rendben volt. Akkor is, mikor saját céged lett. Aztán, mivel nálad volt a pénz, valahogy hozzád került a döntések joga is. Egy idő után már semmibe nem volt beleszólásom. Minden csak úgy megtörtént velem.

Már nem beszéltük meg, hova megyünk nyaralni, csak vacsora közben elém tetted a repjegyeket. Leszervezted a lakáscserét, a gyerek iskolaváltását, az autóvásárlást. Egyszerűen tényként közölted, mivel mi lesz. Eleinte furcsa volt, aztán bosszantó, végül kurvára dühítő... Ha előálltam valami ötlettel, mindig volt egy jobb verziód, amivel túllicitálhatsz.

Az üzleti partikra meg úgy kísérgettelek, mint valami öltönyös hímringyó. Emlékszel, amikor egyik nap arra mentem haza, hogy tele a szekrényem új ingekkel? Interneten rendelted mindet, a megkérdezésem nélkül. Akkor éreztem először, hogy le kéne lépnem.

Forrás: Shutterstock

Persze, ketten csesztük el. Veled elszaladt a ló, én meg dühöngtem és megsértődtem, ahelyett, hogy leültem volna beszélni arról, mi a fene van velünk. De iszonyatosan sértett voltam. Valami megmagyarázhatatlan düh dolgozott bennem, úgy éreztem, a fejemre ültél, és mindent te irányítasz. A mérnöki munkám is fölösleges, csak eljátszom, hogy fontos vagyok, hogy számítok, de valójában már régen nem...

Hülyén vette ki magát, hogy épp az évfordulós vacsink után léptem le, de az volt az utolsó csepp a pohárban. Hogy a fenébe nem értetted, hogy a megmaradt férfiasságom utolsó morzsáit összekaparva, azt ÉN akartam megszervezni?! Én akartalak elvinni, én akartam fizetni, én akartam irányítani! Tudtad, hogy mennyi pénz van nálam, azt is, hogy egy maszek melóból raktam félre, hogy végre kitehessek magamért.

Mégis leültetted az asztalunkhoz azt a hülye társaságot, a mittudoménki vezérigazgatóját a családjával. Mondván: "Bocs, drágám, muszáj jópofizni, egy szerződést várunk tőlük, ha most összebarizok velük, az sokat jelenthet."

Elég pénz volt nálam, hogy illő módon álljam az évfordulónkat. Elég ahhoz, hogy bármit rendelhess, bármennyit együnk, bármennyit igyunk - de annyi nem, hogy egy hatfős társaság rákot zabáljon és a legdrágább piákat vedelje. Persze, a végén hozzám jött oda a pincér, mert én intéztem az asztalfoglalást, a rendelést. Ha maradt volna benned egy cseppnyi jóérzés, akkor feltűnés nélkül odaadod a pénzt az asztal alatt, hogy fizethessek. De te hangosan nevettél, aztán előkaptad a pénztárcádat. Részemről ez jelentette a végét.

Senki nem érti, miért pakoltam össze és mentem el, hiszen nem csaltál meg, nem tettél semmi rosszat. Mégsem tudok tovább melletted élni - attól félek, ha maradok, a végén melleket növesztek. Szerettél és szerettelek, de az utóbbi időben te elfelejtettél nő, én pedig férfi lenni. Enélkül pedig nem megy.

János történetét Greta May jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?