Anya vagyok, jobban tudom, mi kell a gyerekemnek, mint egy tanár!

Kedvesen köszöntek, mintha örülnének az alkalomnak, hogy egy kis időt együtt tölthetnek: férfiak és nők, fiatalok, idősebbek. Kezdés előtt váltottak pár szót egymással, majd leültek, és úgy tettek, mintha egyetértően figyelnének.

Kemény tíz percig, amikor az egyikük megszólalt:

- Ne is haragudj, de ez eddig sem működött! Nem így kellene csinálni!

Majd átvette a szót a tanárnőtől, és nulla tapasztalattal, hosszasan fejtegetni kezdte, hogyan kellene a gyerekeknek a tananyagot hatékonyan átadni.

Ha pedig bárki beleszólhat, akkor egy másik anyuka is azonnal ringbe szállt, és hangosan, határozottan adott hangot a véleményének - nem törődve azzal, hogy egy békés beszélgetésre, szülői értekezletre hívták őket. Nem az volt a cél, hogy egymásnak essenek és kritizálják a pedagógus munkáját, mert valakinek túl gyors volt a tanárnő által diktált tempó, a másik anyának viszont túl lassú. Egyikük szerint kirándulhatnának hosszabb ideig, a másiknak viszont a két nap is sok. Azzal viszont egyetértettek, hogy ami most van, az nem jó!

A pedagógus mindannyiuk kérdésére higgadtan válaszolt, és reagált az észrevételekre, de egyedül volt négy nagyhangú nővel szemben. Sajnos úgy tűnt, nem egy oldalon állnak, és az is egyértelmű volt, hogy a "többséget képviselő" hölgyek győzni jöttek ide. Annak ellenére, hogy csak az osztály felének volt jelen valamelyik szülője, a hangzavar meglehetősen nagy volt. Ketten hallgattak csupán: egy fiatal anyuka és egy apuka.

Azt várták, hogy a hangoskodók végre elcsendesedjenek, de egy idő után látszott, hogy erre kevés az esély. Nem akarták azonban hagyni, hogy ezek a nők azt higgyék, nekik mindent szabad, hogy mindenhez értenek. És mivel van egy-két gyerekük, el tudják képzelni, milyen lehet huszonötöt fegyelmezni és felkelteni az érdeklődésüket a tananyag iránt.

Forrás: Shutterstock

- Én megértem, hogy miért nem rohantok előre. Most lettek a gyerekek ötödikesek, új a tanterem, vannak új tanárok és két új osztálytárs is. Össze kell csiszolódniuk - mondta higgadtan az édesapa, majd visszaült a székére.

Részéről ennyi volt. Nem gondolta, hogy amint ellenvélemény jön egy anyukától, akkor folytatnia kell és megvédenie a sajátját. Ő is szülő, aki beszélget a fiával, és pontosan tudja, hogy nem lehet két hét alatt csodákat tenni. Igen, csupán ennyi idő telt el a tanévkezdés óta, és ebből a tíz napból szűrte le a véleményét a négy anyuka.

- A tanárok nem varázslók, mégis sokszor csodákra képesek, mert a félénk gyerekből előcsalogatják a bátor diákot, a nyughatatlanból a higgadtat. Huszonöt gyereket tanítanak és nevelnek egyszerre - tette hozzá az anyuka, aki eddig csendben figyelt, de most ki akarta fejezni egyetértését az apuka véleményével.

Mikor leült, találkozott a tekintetük, és a férfi szeme azt súgta "köszönöm", majd a tanárnőre nézett, és az övé is valami hasonlót fejezett ki. A szülői értekezlet végeztével az édesapa mindenkit előreengedett az ajtóban, részéről a vita lezárult, nem maradt benne harag vagy düh. Nem úgy, mint a négy nagyhangú nőben, akik még kifelé menet is arról beszéltek, hogy mennyire igazuk van, és miért nem értik meg ezt a többiek...

Mindannyian különbözőek vagyunk, ahogyan a szerzett tapasztalataink, véleményünk és stílusunk is. Mégis van egy határ, amit nem lenne jó átlépni és két hét után ítélkezni valaki felett, akinek a tekintete épp eleget mond: szereti a gyerekeket, de nagyon nehéz munkát végez, amiért semmiféle megbecsülést sem kap.

Talán éppen azzal lehetne segíteni neki, ha azt sugározzák felé, hogy értékelik, amit a gyerekeikért megtesz. Talán azzal lehetne a helyzeten javítani, ha néha a magányvélemények helyett egy közöset alakítanának ki. Ez nem csak a férfiakról és a nőkről, nem is a tanárokról és szülőkről szól, sokkal inkább arról, hogy mindannyian tanulhatnánk egymástól: tiszteletet, fegyelmet, higgadtságot.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?