Ha gyűlölöd, akkor még nem szakadtál el tőle!

A gyűlölet éppen úgy része a gyásznak, mint a tagadás, az önsajnálat, az alkudozás vagy az irgalmas elengedés.

"Úgy tudtam elszakadni Ivántól, hogy meggyűlöltem" - mondta a negyvenöt éves Brigitta, aki vigaszul szánta szakítófélben lévő barátnőjének e szavakat. "Ha meggyűlölöd, akkor látni fogod az összes rossz tulajdonságát, és végre rájössz, hogy elpazaroltad az érzéseidet..." - folytatta.

Meggyőződésem, hogy az érzéseket nem lehet elpazarolni. Szeretni valakit sosem felesleges, voltaképpen egyik érzésünk sem felesleges, mindegyik vezet valahová, lecsapódik valahol. Az idő, amit elfecsérelünk - de talán az sem felesleges. Hiszen vannak döntések, érzések, amelyek lassan érnek be, lassan születnek meg, lassan formálódnak tettekké.

Vizsgálták már azt is, hogy átlagosan mennyi idő telik el attól a pillanattól kezdve, amikor valakinek a fejében megfogan a szakítás gondolata. Nos... másfél év. Ez az átlag. Hiába tudjuk, feszít bennünket az érzés, még legalább másfél évig húzzuk, hátha van visszaút. Vagy egész egyszerűen - és ez a legriasztóbb állapot -, nincs a fejünkben semmilyen elképzelés arról, hogy milyen lesz a további út, immár egyedül.

De nézzük meg közelebbről ezt az első látásra egyértelműnek tűnő gyűlöletet! Állandósult állapotnak tűnik, nem ereszt. Vissza-visszahív magához, és mindig van, ami táplálja. Önigazolásnak sem utolsó, hiszen amíg gyűlölünk valakit vagy valamit, addig nem kell azzal foglalkoznunk, hogy milyen veszteség ért bennünket, mit rontottunk el abban a bizonyos helyzetben.

Hol lakik bennünk a gyűlölet és az azt megelőző harag?

Ugyanott, ahol a személyiségünk gyermeki része. Ha elfogadjuk, hogy a gyermeki énünk, a felnőtt énünk és a szülői énünk hármas egysége leképezi a belső világunkat (Eric Berne, a tranzakcióanalitikus megközelítés megalkotója után szabadon), akkor ebben a rendszerben a haragvó, őrjöngő, őrlődő, lázadó, elkeseredett vagy megrekedt énünk a gyermeki énrészünkben kap helyet.

Felnőtt, mérlegelő, saját tapasztalásokon keresztül érlelt énünk ugyanis nem veszíti el az önuralmát, a szülői énünk meg valami olyasmit mantrázgatna, hogy ne gyűlölj, hiszen az nem helyes, az emberek megbocsátóak. Meg hogy majd találsz szebbet, jobbat, vagy... bírd ki, mások is kibírták!

Forrás: Shutterstock

 

De ott van az a fájdalomtól összetört kisgyerek, aki, ha van ereje, tombol. Dühös. Újból és újból nekirugaszkodik a számára elviselhetetlen valóságnak, tépi, szaggatja, lázad ellene. Nekirohan, összetöri magát, visszaesik. Kezdi újra. Nem valamiért lázad, hanem valami ellen. Nem örömöt keres a jövőben, hanem igazolást a múltban.

Ez a kulcs: a múlt fogsága. Amíg ezt tépi, szaggatja, ezt elemezgeti, ezt utálja, ezt siratja, addig ez a kapocs nemhogy eltörne, de egyre jobban megerősödik. Ez a kapocs a múlthoz köti, a megélt események újbóli átéléséhez.

Éva tizenhárom éve vált el a férjétől. Mind a mai napig a szemére hányja, hogy elhagyta őt. A gyermekeik már felnőttek, de a sérelem még elevenen él. Ég. Mar. Ez az égető fájdalom váltotta fel a lángoló szerelmet.

Nemrég a villamoson egy nyolcvan éves ember ült mellém, és elmesélte, hogy negyven éve vált el a feleségétől, mert beleszeretett egy szépen mosolygó szőkébe. A feleségével azóta is rendszeresen találkozik, és a találkozások első húsz perce azzal telik, hogy a volt asszony az összes sérelmét és a férfi összes bűnét felsorolja. Mikor ez megvolt, akkor beszélgetnek a világ egyéb dolgairól. Mert amúgy jó kapcsolatban maradtak.

Egyszóval a gyűlöletbe elég jól bele lehet ragadni. Bárhogyan is gondolnánk, hogy erősíti az eltávolodásunkat attól a másik embertől, munkahelytől, barátnőtől, helyzettől... nem így van. Minél többször és minél erősebben tápláljuk ezt a szörnyet, annál erősebb és hatalmasabb lesz, míg végül rajtunk is eluralkodik, egyszerűen bekebelez. Ne tápláld a szörnyet! Adj időt a fájdalomnak, sírj, szenvedj, és aztán szeress, lelkesedj, égjél és égj el újra! Ahogy csak a csövön kifér. Mozdulj el a mozdulatlanságból, amíg nem késő!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?